Vannak akik az életközépi válság (midlife crisis) létezését is tagadják, mások viszont behatóan foglalkoznak a témával. Nyilván rengeteg egyéni eltérés van, de az biztos, hogy ebben az életkorban egy markánsan körülírható új életszakaszhoz érkezünk. És hogy miért?
Vége van az építkezésnek
1. Család
- erre a korra már általában kirepülnek a gyerekek a családi fészekből, vagy ha a manapság jellemző "30 felett szültünk" kategóriába esünk, akkor is már kicsit önállóbbak, iskolás korúak, és a szülők jó esetben új dolgokra fordíthatják idejüket, pénzüket (a marketingesek is egyre inkább fedezik fel az "empty nester"-ekben rejlő vásárlási potenciált)
2. Karrier
- szinte biztos, hogy ebben az életkorban eljutottunk a szakmánk csúcsára, a legtöbb területen 15-20 év munkaviszonnyal mindenképpen elmondhatjuk, hogy szinte mindenben van már tapasztalatunk és kerültünk a lehető legkeményebb helyzetekbe is
- ez azonban azt is jelentheti, hogy már nem nagyon tudunk továbblépni, ilyenkor sokan egy második szakmába is belevágnak, ami azért nem kis vállalás
3. Egzisztencia
- felépítettük a család otthonát, és jó esetben nem adósodtunk el (ha igen, akkor pedig pont amiatt muszáj váltani a megszokott sémán)
4. Párkapcsolat
- általában első (20 éve tartó) vagy második (5-10-éve tartó) házasságunkat tapossuk. Persze itt aztán tényleg hatalmas a szórás. A lényeg, hogy ebben a korban már talán rájöttünk, hogy alapvetően mik az igényeink egy párkapcsolatban, és remélhetőleg képesek vagyunk azokat kommunikálni.
5. Lelki zóna
- felnőtt életünk első 20-30 évében talán a herceg fehér lovon és a királylány a fele királysággal mesék sugallatát követjük, szeretnénk megalapozni az életünket, megtalálni lelki társunkat. Sajnos azonban általában ennek a korszaknak a lezárásakor, egy igen érzékeny időszakban kell először szembenéznünk a halállal is: a nálunk eggyel idősebb generáció tagjainak, egy szülő vagy közeli hozzátartozó elvesztésével.
Milyen céljaink lehetnek 40 fölött?
1. Család
- pont amiatt, hogy már nem csecsemőket kell ellátnunk, egyre inkább kapunk vissza időt és talán pénzt is, amelyet érdemes ismét saját magunkra fordítanunk. Sportok, új hobbik, egy háziállat, utazás - ezekkel sokat javíthatunk életminőségünkön.
2. Karrier
- ez egy elég nehéz kérdés, mert minden szakma más életpályát rajzolhat. Én az egyik legfontosabb dolognak azt tartom, hogy figyeljünk oda a fiatalokra, az új trendekre. Nagyon nem jó, ha teljesen elszakadunk ettől. Léteznek olyan területek is, ahol viszont előnyt kovácsolhatunk "old school" módszereinkből, ezt is érdemes átgondolni.
- ha szerencsések vagyunk, akkor van ötletünk és tőkénk egy saját vállalkozásra, ez mindenképpen felpörgeti a napjainkat, ami nagyon jót tesz a lelkünknek is. Ez nem kevés munkával és idegeskedéssel járhat, így legyünk nagyon körültekintőek.
- egy teljesen új szakma, vagy legalább rokonszakma kitanulása is jó ötlet lehet, de minimum 5 év az, mire pénzt tudunk vele keresni (képzés + szakmai gyakorlat). A tanulás pedig elég sok időt elvesz, ez mindenképpen alapos szervezést igényel.
3. Egzisztencia
- ha megvan mindenünk, akkor elégedetten folyik az életünk. Sokan azonban éppen az elmúlt 10 évben adósodtak el a hitelválságnak köszönhetően. Talán itt az ideje, hogy egy drasztikus váltást lépjünk meg, és ne babusgassunk tovább tündérmeséket. Egy "downgrade" (lefelé váltás) rosszul hangzik, de gondoljunk bele, hogy mennyi mindent nyerhetünk vissza: pénzt, időt, nyugalmat... és ez már egy fél győzelem! Ha pedig mégis újra jól alakulnak dolgaink, mindent újra megvehetünk. Sok tanítás mondja azt, hogy ne ragaszkodjunk tárgyakhoz, anyagi javakhoz, mert az hosszú távon csak stresszt és problémákat szül. Ez bármilyen hihetetlen, teljesen így is van.
Ne hagyjuk el magunkat! Ha mégis nyugdíjba vonulnánk, akkor legalább tegyük azt stílusosan!
4. Párkapcsolat
- szerintem ebben is nagyon hasonlít az életközép a kamaszkorhoz: sokan teljesen újraírják elvárásaikat, elképzeléseiket. És ezzel nincs is baj, sőt. Végre megtehetjük érett felnőttként, hogy úgy éljünk, ahogy az nekünk jó. Nyilván ezzel jó, ha nem bántjuk meg a körülöttünk élőket, de az még fontosabb, hogy végre utat engedjünk legbensőbb vágyainknak, céljainknak (ezek ne elsősorban anyagi jellegűek legyenek - ld. feljebb). Semmiképpen ne írjuk le magunkat 50 évesen, mert azért jó esetben hátravan még 20-30 év, ami nem kevés idő.
5. Lelki zóna
- a legfontosabb mind közül az, hogy megtaláljuk és megtartsuk a lelki egyensúlyunkat. Ez az időszak az életünkben nagyon érzékennyé tehet (a feljebb említett okokból is), és itt ismét visszautalok az "Ízek, imák, szerelmek" c. film Balin élő tanítómesterének intelmére: "Ha nincs meg az egyensúly, elvész az erő."
- azt tapasztalom, hogy éppen a 40-50 éves korosztálynak nagyon nehezére esik a lelki munka, hiszen nagyjából még abban az időben nőttünk fel, amikor semmiben sem szabadott hinni, pszichológushoz járni pedig ciki. Talán ideje ezen átlépni, és megkeresni a számunkra megfelelő módszert. (Nálam pl.: jóga/meditáció, buddhizmus, pszichológia).