Lifestyle a városban: kutya, gyerek, munka, suli, stílus, gasztronómia és KÁVÉ

Az életközépi válság igenis létezik

40-50 évesen nem vagyunk sem fiatalok, sem öregek

2017. május 16. - Csilla Erdelyi

Vannak akik az életközépi válság (midlife crisis) létezését is tagadják, mások viszont behatóan foglalkoznak a témával. Nyilván rengeteg egyéni eltérés van, de az biztos, hogy ebben az életkorban egy markánsan körülírható új életszakaszhoz érkezünk. És hogy miért?

Vége van az építkezésnek

1. Család
- erre a korra már általában kirepülnek a gyerekek a családi fészekből, vagy ha a manapság jellemző "30 felett szültünk" kategóriába esünk, akkor is már kicsit önállóbbak, iskolás korúak, és a szülők jó esetben új dolgokra fordíthatják idejüket, pénzüket (a marketingesek is egyre inkább fedezik fel az "empty nester"-ekben rejlő vásárlási potenciált)

2. Karrier
- szinte biztos, hogy ebben az életkorban eljutottunk a szakmánk csúcsára, a legtöbb területen 15-20 év munkaviszonnyal mindenképpen elmondhatjuk, hogy szinte mindenben van már tapasztalatunk és kerültünk a lehető legkeményebb helyzetekbe is
- ez azonban azt is jelentheti, hogy már nem nagyon tudunk továbblépni, ilyenkor sokan egy második szakmába is belevágnak, ami azért nem kis vállalás

1_2.png

3. Egzisztencia
- felépítettük a család otthonát, és jó esetben nem adósodtunk el (ha igen, akkor pedig pont amiatt muszáj váltani a megszokott sémán)

4. Párkapcsolat
- általában első (20 éve tartó) vagy második (5-10-éve tartó) házasságunkat tapossuk. Persze itt aztán tényleg hatalmas a szórás. A lényeg, hogy ebben a korban már talán rájöttünk, hogy alapvetően mik az igényeink egy párkapcsolatban, és remélhetőleg képesek vagyunk azokat kommunikálni.

5. Lelki zóna
- felnőtt életünk első 20-30 évében talán a herceg fehér lovon és a királylány a fele királysággal mesék sugallatát követjük, szeretnénk megalapozni az életünket, megtalálni lelki társunkat. Sajnos azonban általában ennek a korszaknak a lezárásakor, egy igen érzékeny időszakban kell először szembenéznünk a halállal is: a nálunk eggyel idősebb generáció tagjainak, egy szülő vagy közeli hozzátartozó elvesztésével.

Milyen céljaink lehetnek 40 fölött?

1. Család
- pont amiatt, hogy már nem csecsemőket kell ellátnunk, egyre inkább kapunk vissza időt és talán pénzt is, amelyet érdemes ismét saját magunkra fordítanunk. Sportok, új hobbik, egy háziállat, utazás - ezekkel sokat javíthatunk életminőségünkön.

2. Karrier
- ez egy elég nehéz kérdés, mert minden szakma más életpályát rajzolhat. Én az egyik legfontosabb dolognak azt tartom, hogy figyeljünk oda a fiatalokra, az új trendekre. Nagyon nem jó, ha teljesen elszakadunk ettől. Léteznek olyan területek is, ahol viszont előnyt kovácsolhatunk "old school" módszereinkből, ezt is érdemes átgondolni.
- ha szerencsések vagyunk, akkor van ötletünk és tőkénk egy saját vállalkozásra, ez mindenképpen felpörgeti a napjainkat, ami nagyon jót tesz a lelkünknek is. Ez nem kevés munkával és idegeskedéssel járhat, így legyünk nagyon körültekintőek.
- egy teljesen új szakma, vagy legalább rokonszakma kitanulása is jó ötlet lehet, de minimum 5 év az, mire pénzt tudunk vele keresni (képzés + szakmai gyakorlat). A tanulás pedig elég sok időt elvesz, ez mindenképpen alapos szervezést igényel.

3. Egzisztencia
- ha megvan mindenünk, akkor elégedetten folyik az életünk. Sokan azonban éppen az elmúlt 10 évben adósodtak el a hitelválságnak köszönhetően. Talán itt az ideje, hogy egy drasztikus váltást lépjünk meg, és ne babusgassunk tovább tündérmeséket. Egy "downgrade" (lefelé váltás) rosszul hangzik, de gondoljunk bele, hogy mennyi mindent nyerhetünk vissza: pénzt, időt, nyugalmat... és ez már egy fél győzelem! Ha pedig mégis újra jól alakulnak dolgaink, mindent újra megvehetünk. Sok tanítás mondja azt, hogy ne ragaszkodjunk tárgyakhoz, anyagi javakhoz, mert az hosszú távon csak stresszt és problémákat szül. Ez bármilyen hihetetlen, teljesen így is van.

590_1old_lady_on_miami_beachb.jpgNe hagyjuk el magunkat! Ha mégis nyugdíjba vonulnánk, akkor legalább tegyük azt stílusosan!

4. Párkapcsolat
- szerintem ebben is nagyon hasonlít az életközép a kamaszkorhoz: sokan teljesen újraírják elvárásaikat, elképzeléseiket. És ezzel nincs is baj, sőt. Végre megtehetjük érett felnőttként, hogy úgy éljünk, ahogy az nekünk jó. Nyilván ezzel jó, ha nem bántjuk meg a körülöttünk élőket, de az még fontosabb, hogy végre utat engedjünk legbensőbb vágyainknak, céljainknak (ezek ne elsősorban anyagi jellegűek legyenek - ld. feljebb). Semmiképpen ne írjuk le magunkat 50 évesen, mert azért jó esetben hátravan még 20-30 év, ami nem kevés idő.

5. Lelki zóna
- a legfontosabb mind közül az, hogy megtaláljuk és megtartsuk a lelki egyensúlyunkat. Ez az időszak az életünkben nagyon érzékennyé tehet (a feljebb említett okokból is), és itt ismét visszautalok az "Ízek, imák, szerelmek" c. film Balin élő tanítómesterének intelmére: "Ha nincs meg az egyensúly, elvész az erő." 
- azt tapasztalom, hogy éppen a 40-50 éves korosztálynak nagyon nehezére esik a lelki munka, hiszen nagyjából még abban az időben nőttünk fel, amikor semmiben sem szabadott hinni, pszichológushoz járni pedig ciki. Talán ideje ezen átlépni, és megkeresni a számunkra megfelelő módszert. (Nálam pl.: jóga/meditáció, buddhizmus, pszichológia).

2_1.png

A lényeg az, hogy 40 fölött éppen itt van az ideje annak, hogy foglalkozzunk és fejlesszük lelkünket, mert az életben igazából ez az egyetlen dolog, amely fölött 100%-os kontrollt gyakorolhatunk. (!!!) Mennyire nem használjuk ki ezt. Mennyire megengedjük időnként, hogy kibillenjünk az egyensúlyból, aminek okát utólag elég nehéz kibogozni. Ehhez sokszor nagyon kis dolgok is elegendőek tudnak lenni, vagy éppenséggel több kis és jelentéktelennek tűnő dolog együttállása. Ne higgyük azt, hogy testünk és lelkünk pontosan ugyanúgy működik, mint 20 vagy 30 éves korunkban, mert ez sajnos nem igaz. Nincs azonban ebben semmi rossz, vegyük ezt észre, és könnyítsük meg a saját életünket.

Legfőképpen pedig ne várjuk meg azt, amíg testünk is jelez, hogy lelkünk nincs egyensúlyban - rosszullétek, pánikrohamok vagy éppen betegségek formájában, mert onnan már sokkal nehezebb visszatornáznunk magunkat az egészséges állapotba.

5 film, amely bepillantást enged az életközépi válság mizériájába

Könnyed, klisékkel teli vígjátékok, mégis elgondolkodtató üzenetekkel

Emlékszem, hogy 30 évesen, kommunikációval foglalkozva totálisan irrelevánsnak tartottam a "silversurfer" vagy ötvenentúli megnevezéseket. Nem is értettem, hogy miért kellene érett felnőttek igényeivel foglalkozni, hiszen ők már kész és bölcs emberek, rengeteg élettapasztalattal. Maximum a gyógykezelések és gyógyszerek vagy esetleg a nyugdíjbiztosítások közötti válogatás okoz nekik gondot. Ahogy azonban elhagytam a 40-et és az 50-hez közeledem, egyre erősebben érzem át azt, hogy bizony ez a korszak legalább annyira gyötrő lelki változásokat hozhat, mint a kamaszkor. Néhány kedvenc, nagyon könnyed film ennek bemutatására - és egy kis szórakozásra.

70381_0.jpg

Egy tündéri páros: Diane Keaton és Jack Nicholson. Kép: port.hu

1. Minden végzet nehéz

Szenzációs vígjáték, két szuper színésszel, Diane Keatonnal és Jack Nicholsonnal. A vérnyomásmérős szexjelenettel szerencsére még nem tudok mit kezdeni, de biztosan annak is eljön az ideje. Imádom azt a részt, amikor kiderül a vén nőcsábász számára, hogy 60 felé nem csak a 30-as csajok jöhetnek be. Pazar az egész!!

2. Férfit látok álmaidban

Anthony Hopkins - az egyik kedvenc figurám a filmben - itt nem negyvenes, vagy ötvenes, hanem pontosan 73 éves, de tökéletesen végigkísérhetjük életközépi válságát: új kocsi, új külső, új és fiatal nő. Zseniális - mint általában minden Woody Allen-rendezés. Ez egyébként annak a 4 európai filmnek (Vicky, Christina, Barcelona - Éjfélkor Párizsban - Rómának szeretettel) a londoni része, amelyet a készítők a csodás városok pr-jének is szántak, szerintem hatalmas sikerrel.

3. Egyszerűen bonyolult

A Baldwin család legidősebb férfitagját talán senkinek sem kell külön bemutatni - ebben a filmben Alec Baldwin szinte saját magát alakítja: a felnőtt gyerekeit otthagyó apát (Kim Basingertől való viharos válása nagyon megviselte), aki egy hároméves kis terrorista és egy terhes feleség mellett próbál nagyon boldognak mutatkozni. Nancy Meyers jónéhány filmje nálam csúcslistás (pl. a Holiday és a fent említett Minden végzet nehéz), ez kevésbé, mert nem happy end a vége. Mármint nem olyan habos-babosan happy end. Ettől még iszonyú vicces jelenetek is vannak benne, és jó kárörvendve végignézni az 50-es szuperjóképű pasi nyűglődését új (fiatal) családjával. Ami persze nem szép dolog, de ettől még jól esik.

4. A kezdő (vagy inkább gyakornok)

Nem volt túl sok elvárásom a filmmel kapcsolatban, mert Anne Hathawayt valamiért nem szeretem (kivéve az Ördög Prádát visel c. filmben), de ez mégis klassz volt. Nagyon tetszik az az üzenet, hogy egy idős ember (Robert de Niro, kb. 70 évesen) lazán felveszi a kesztyűt, és beáll egy huszonévesek irányította startup-ba gyakornokként dolgozni. Bárcsak ilyen lenne a mi világunk is!

5. Ízek, imák, szerelmek

Irtó hosszú film, nem is annyira vígjáték, mint inkább romantikus, benne jónéhány unalmas, vagy túlságosan klisészerű jelenettel, de mégis van egy jó pár értékes üzenete. Javier Bardem a pedig az 1992-es Jamón, jamón óta egyik nagy kedvencem, így már csak őmiatta is szívesen megnéztem többször is a filmet. A mondat, amely mégis megragadt a fejemben a Balin élő gyógyítótól származik, aki azt magyarázza Julia Roberts-nek, hogy ha nincs egyensúly, elvész az erőnk. Mennyire igaz ez! És a legnehezebb, hogy mennyire kevés dolog is elég ahhoz, hogy felboruljon ez az egyensúly. Érdemes 40 fölött sokkal tudatosabban odafigyelni életünk minden részletére.

Ha eddig bármelyik film kimaradt volna, mindenképpen nézzétek meg!

Kabalák és talizmánok

Ha nem hiszel a természetfölöttiben, akkor is erőt adnak

20-30 éves korom között hullámokban különböző mániák törtek rám: reformkonyha, buddhizmus, vegetáriánus étrend, reflexológia, természetgyógyászat... de aztán mindig volt egy pont, ahol úgy éreztem, túl sokat "követelnek", túlságosan fel kellene adnom korábbi nézeteimet, és ezért már nem hittem bennük. Aztán jöttek a meggyőzni próbáló "ismerősök" a homeopátiával, étrend kiegészítő superfood tablettákkal - de eddigre már ellenállóbb lettem. Én ezekben a témákban inkább konzervatív vagyok, de azért a szórakozás kedvéért szívesen belekóstolok mindenbe - mértékkel. 

Az viszont biztos, hogy az ékszerként viselt talizmánok nagy hatással vannak rám a mai napig. És hogy melyikek? Olvassátok el alább.

alg-madonna-kaballah-jpg.jpgEmlékeztek Madonna cérnakarkötőjére? Ariana Grande szintén hisz benne...

A talizmánoknak varázserőt tulajdonítanak, amely tulajdonosának szerencsét hoz, vagy megvédi őt a gonosztól, bajtól. A szó eredete arab, de a görög nyelvben is megtalálható, és jelentése arra utal, hogy valamiféle rituáléhoz kapcsolódott.  Manapság a legelterjedettebb a különféle vallási szimbólumok viselése - pl. a keresztény kereszt vagy hal, a zsidó Miriam keze, az egyiptomi Hórusz szeme, Jin és Jang a taoizmusban, és még sok hasonló jól ismert motívum. Ugye mindenki emlékszik Madonna vörös cérna-karkötőjére, amely a Kabbala misztikus jelképe?

2000px-religious_syms_svg.png

Vallási eredetű jelképek, amelyeket szívesen viselünk talizmánként is

Ma sokszor mindenféle jelentés nélkül, pusztán a divat kedvéért is hordunk talizmánokat. Nagy ékszergyártók teljes kollekciókat építenek erre, amely azonban szerintem pusztán egy belvárosi üzletben bankkártyával megvásárolva pont a lényegtől, a rituálétól, érzelmi töltéstől fosztja meg új tulajdonosát. Persze ettől még csodás ékszer lehet. 

untitled.pngA nagy ékszergyártók is rájöttek, hogy hatalmas az érdeklődés a varázserejű, vagy
természetes "rezgésű" ékszerek iránt

De mégis mit jelenthet a mai rohanó világban egy ékszer, melynek jelentése van? Pontosan ennyit. Csodálatos, hogy egy ékszert kisebb-nagyobb feltűnés nélkül mindenütt viselhetünk, és eldönthetjük, hogy csakis mi tudjuk a jelentését, vagy esetleg másokkal is megosztjuk azt. Ez lehet egy emlék, lehet egy élmény vagy akár egy emlékeztető valamilyen fogadalomra. Engem általában megöl a kíváncsiság, ha valakin egy érdekes ékszert látok - ezért azonnal ki is faggatom az illetőt a jelentéséről.

Mostanában ezeket szeretem hordani:

1. Mágikus ékszerek

Egyszer ajándékba kaptam egy KOCHI ékszert és a hozzá tartozó feltáró beszélgetést. A mai napig nem hiszek abban, hogy egy "féldrágakő rezgése" hatással tud lenni az auránkra (bocs Fruzsi!), de egy nagyon jót beszélgethettem a cég alapítójával az aktuális problémáimról, magamról, amelyhez közösen választottunk nyakláncot és karkötőt. Mivel kellett egy rituális fogadalmat is tennem, amelyet ezek az ékszerek a viselésükkel még meg is erősítettek, végső soron a KOCHI karkötőm elérte a célját: minden nap tudatosan figyeltem arra az adott problémára (akkor éppen azon keseregtem, hogy hogyan adjak osztatlan figyelmet ovis kislányomnak). Vagyis akár hiszünk a varázserőben, akár nem, a dolog működik, pusztán azért, mert mindig emlékeztetett arra, hogy figyeljek arra a bizonyos dologra, amin változtatni szándékoztam. Kb. úgy, mint a fridzsiderre ragasztott lapos hasú modellek fotói, akik azt hivatottak megakadályozni, hogy újabb nassolnivalót szedjünk elő.

 kj1-13014.jpgIdőnként most is hordom ezt az onyx karkötőt, amelynek kicsi, fekete borsszemei erőt adnak

2. Emlékek nyaralásokról

Amióta iskoláskorú lett a kislányom, valahogy hagyománnyá vált (na jó, az első pár alkalommal inkább kisírta), hogy ő is részese lehessen ékszervásárlási (bizsu, maximum ezüst jöhet ilyenkor szóba) mániámnak. Nekem ilyen alkalmakkor mindig fontos, hogy kézműves darab legyen vagy valami éppen divatos design, vagy legyen rajta valami, ami az adott helyre emlékeztet.
Imádom ezeket hordani, sőt így már anya-lánya darabként még kedvesebbek a szívemnek. Az egyik ilyen páros darabunk a nyáron Párizsban a Diadalív tetején vásárolt ezüst karkötő, télen pedig az athéni Plaka kézműves negyedében barangoltunk 2 órán át, mire megtaláltuk a szívünknek legkedvesebb darabokat.

img_0400.JPGA párizsi, nyári emlékek egy hidegebb tavaszi sétán is jól jönnek...

 

img_0790.JPGAnya-lánya szett Athénból - és egy telelés emléke

3. Fitness óra

Nem is tudom, milyen indíttatásból, de a tudatos élet jegyében nemrég az egész családnak rendeltem fitness karórákat. A Misfitre esett a választásom, mert nagyon jó áron volt, láttam már egy barátnőmnél is és úgy gondoltam, jó szórakozás lenne kipróbálni. Nem mondanám, hogy a svájci óra megbízhatóságával, de méri a mozgásunkat és az alvásunkat is. Ez két nagyon fontos dolog, mert ezeken a területeken hajlamosak vagyunk magunkat ámítani. Szóval nekem tetszik. Nagyon vicces az is, hogy az aktuális időt kisebb fejtörés kibogarászni a villódzó pöttyökből, de gyerekként tudok örülni, hogy ugyanezek a pöttyök, mint valami kis ünneplő tűzijáték, többször körbefutnak, ha teljesítettük a kitűzött célt.

img_8998.JPGImádom a pinket, de most már csak visszafogottan hódolok ennek a hóbortnak

Én a tudatosságban hiszek - most már, így 40 fölött - és minden eszköz, ami ebben egy kicsit is tud segíteni azzal, hogy emlékeztet bennünket a legfontosabb céljainkra, jó szolgálatot tehet. Nyilván jó lenne oda elérni, hogy a motivációt és a kellemes emlékeket mindenféle kütyü nélkül is bármikor előhívhassuk magunkban, amikor csak szükség van rájuk.

Miért alszik el az éberségünk?

Ébresszük fel időnként és ha kell, csökkentsük a stresszt a "napi dobozolós" módszerrel!

Valahogy 40 éves korunkra minden kialakul körülöttünk, a szokásaink, az elveink, az ízlésünk... és ez biztonságot ad. Nem kell gondolkodnunk, minden megy rutinból. Ebben a látszólag remek lelki békében ha mégis adódik valami váratlan helyzet, akkor pedig előrántunk a tudatalattinkból valamilyen sémát, és csak jó esetben vesszük észre, ha nem igazán vált be. És hogy miért van ez? Mert egyszerűen egy idő után elalszik az éberségünk.

Mégis hogyan vegyük rá magunkat, hogy időnként felébredjünk és önvizsgálatot tartsunk?

Én sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a fent leírtak szerint szép lassan abbahagytam az állandó kétkedést és megkérdőjelezést, ami kívülről akár bölcsességnek is tűnhet, de sajnos nem az volt. Az a legnagyobb baj, hogy szép lassan hozzá tudunk szokni a "kicsit rossz" dolgokhoz, és ezért már akkor sem vesszük észre, amikor nagyon intenzíven rossz lesz. Ilyenkor már valóban boldogtalannak érezhetjük magunkat, csak sajnos nehéz rájönni, hogy pontosan mi is váltja ki a frusztráló érzést - mivel apránként adagolva kaptuk.

boldog.pngNéha nagyon jó érzés elgondolkodni magunkban az élet értelmén - de cselekednünk is kell 

Azt hiszem nekem az volt a nagy pofon, amikor a kislányom tavaly nyáron a tengerparton megkérdezte, hogy miért nem mosolygok. Az nagyon kiborító érzés volt, de be kellett látnom, hogy valóban már csak kívülről mosolyogtam ha nagyon kellett, belülről már egyáltalán nem.

Az hogy ennek mi volt az oka, még csak bogozgatom, és azt sem tudom egyelőre felmérni, hogy melyik dolog borított ki a legjobban:

- éveken át sikertelen próbálkozások a gyerekvállalással (ennek azért végül szerencsére sikeres lett a vége)
- egy szülő halála
- a gazdasági válság hatásai a munkánkra (kereseti és álláslehetőségek)
- a hitelválság
- egy építkezés a maga visszacsinálhatatlan tévedéseivel

... még folytathatnám a sort. A lényeg az, hogy én azt tapasztaltam, hogy a jó öreg "fake it till you make it" (azaz tettesd a tökéletest, amíg nem megy igazából) stratégia nem igazán válik be hosszútávon, max. gyors tünet-eltüntetésre alkalmas. Vagyis hiába csináltam úgy, mintha ezek a problémák nem lettek volna óriásiak, mert igazából azok voltak. De a megszokott rutinokat futtatni sokkal nagyobb biztonságot adott, mint szembenézni a valósággal és esetleg változtatni valamit. Ez azonban előbb-utóbb kiégéshez vezethet, amit nehezen tudunk időben és ráadásul saját magunkon diagnosztizálni.

A baj az, hogy egy idő után épp a megszokott keretek zilálhatják szét a boldogságunkat

Télen egy teljes hónapot Görögországban töltöttünk, szerény, de nagyon barátságos környezetben. Itt döbbentem rá ismét, hogy pontosan mi is kell ahhoz, hogy boldog legyek. Valójában nem sok. Friss tej, jó levegő, sok alvás, sok beszélgetés, sok idő olvasásra, filmnézésre... Itt sajnos azzal is szembe kellett néznem, hogy valójában évek óta erőn felül kell teljesítenünk, hogy a jelenlegi (ld. építési tévedések!!) házunkat fenntartsuk: igazából teljesen feleslegesen. Manapság már befektetésnek sem mindig az igazi egy ingatlan - ha meg lakni sem az, akkor tényleg hiábavaló az erőlködés. De én ahhoz szoktam hozzá, hogy nem költözgetünk állandóan, amink van, "azzal főzünk". Máig nem tudom megmagyarázni, hogy miért élt bennem ennyire sokáig ez a tévhit. Bizonyára pár éve mint státuszszimbólum is fontosnak tartottam azt, hogy hol lakunk. 

p1106702.JPGTelelni egy nyaralóban okozott kihívásokat - de tanulságos is volt, hogy rájöjjünk, mi is kell a jóléthez

A lényeg az, hogy bár úgy tűnik kívülről, hogy egy szép és nagy ház pontosan a biztonságot, kényelmet, nyugalmat adja, nagyon nem mindegy, hogy ezért milyen árat fizetünk. Érdemes időnként megállni, megvizsgálni és újraértékelni életünk fontos területeit:

- lakhatás és fenntartási költségek
- életmódunk a mindennapokban
- étkezésünk
- hobbijaink
- munkánk
- baráti körünk
- házasságunk

Persze, mindig mindent lehet jobban csinálni - ez természetes. De belegondoltatok már abba, hogy IGAZÁN MÉLYRE ásva pontosan mik az érzéseitek? Valódi elégedettség vagy inkább csak egy túl régóta berögzült szokást követünk gondolkodás nélkül?

Én végre leástam, és rémisztő felismerni a nagy tévedéseket. A görög út óta van terítéken a házhoz való viszonyunk, ami pénzügyi szempontból egyértelműen egy "igen, adjuk el". De
- itt nőtt fel a kislányunk, aki nagyon kötődik a házhoz és a környékhez
- kicsit ijesztő belegondolni, hogy helyette mégis hova tudunk majd hirtelen költözni
De mindezeket átgondolva végre sikerült meghoznunk a nagy döntést, változtatnunk kell - hiába gondoltuk évekkel ezelőtt, hogy végleg itt és így telepedünk le. Hogyan lehet ezt a nagy változtatást a lehető legkevesebb stresszel túlélni?

Mi is az a "napi dobozolás"?

Erről kb. 20 éve olvastam egy Dale Carnegie könyvben ("live in one-day compartments" - azaz napi "dobozokban" éld az életedet), és nagyon megtetszett. Az a lényege, hogy jövőn való általában teljesen felesleges aggódásunkat úgy is csökkenthetjük, ha elhisszük, hogy egy nap alatt csak egy napnyi dolgot tudunk megcsinálni (ez ugye nem bonyolult), tehát ne is tervezzünk egy napra többet. Ha pedig megterveztük az adott napi teendőinket, akkor onnantól kezdve már csak arra koncentráljunk. Ezután a "nagy képet" bőven elég homályosan, részletek nélkül, tényleg csak nagy vonalakban látnunk. Így biztosan hatékonyabbak leszünk, mert van esélyünk az aggódás helyett a valós feladatokkal foglalkozni, ha pedig végrehajtottuk, az elégedettséggel fog eltölteni. Ne feledjük, hogy ez azért is fontos, mert viszonylag rövid idő alatt is történhetnek olyan nagy, rajtunk kívül álló változások, hogy azokat lehetetlenség lenne előre számításba venni. Ezzel a módszerrel viszont a figyelmünk nagy részét valóban az aktuális teendőkre tudjuk fordítani. A nagyon sikeres mindfulness technika is részben hasonló szemléletre épít. (itt utalok is rá: 5. pont). Akinek könnyebb, az úgy is elképzelheti, hogy egy nap az egy "fülke" - nem nézünk belőle semerre, csak az aznappal foglalkozunk.

untitled_design.pngEgy nap - egy doboz, és csak erre összpontosítsunk

Ha nem is egy naposra, de kisebb szakaszokra szinte minden "projektet" szét tudunk bontani. Ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy feleslegesen már most azon görcsölnék, hogy ha eladjuk a házunkat és nem találunk elég gyorsan másik megfelelőt akkor hogyan és melyik iskolába fog a gyerek szeptemberben járni, hol fogok kutyát sétáltatni - felbontom a nagy változtatást több kis fázisra:

1. Lakás felkészítése az eladásra
2. Lakás eladása
3. Részletek megtervezése (időzítések)
4. Új lakás vagy bérlemény keresése
5. Új élet berendezése

A FORRADALMI gondolat emögött pedig az, hogy egyszerre csakis és kizárólag egy fázisra koncentráljunk. Amennyiben az teljesült, minden kis részfeladatával együtt végrehajtottuk, akkor és tényleg csak akkor kezdjünk el foglalkozni a következő lépéssel. Ez egyébként az irodai munkában is nagyon beválik, de akár egy sima napi teendő lista esetén is. Így kevésbé vállaljuk túl magunkat és nekem pl. sikerült megszabadulnom (na nem 100%-ban, de azért jelentősen) a pánikolástól.

Totál logikus az egész, mégis bizonyos típusú embereknek borzasztóan nagy nehézségeket tud okozni ez a fajta gyakorlatiasság és fegyelmezettség - többek között nekem nyilván.

Találtam egy app-et is, ami végre bevált a napi tervezésben (először is nagyon jó az emlékeztető csilingelése, másodszor pedig egy gombnyomással lehet a feladatokat ide-oda tologatni a "plan your day" funkcióval). És meg is dicsér, ha mindent kipipáltam...  További infó róla itt: any.dofullsizerender_20.jpgBírom a tech-dolgokat, és ez az app végre bevált a napi teendők tervezésénél

A legfontosabb az, hogy ha fizikai szinten már megtaláltuk a számunkra megfelelő és fenntartható állapotot, mindenképpen érdemes folytatnunk vagy elkezdenünk lelkünk ápolását is. A buddhisták szerint például 49 éves korunk felett már nem a fizikai mivoltunk, hanem a bölcsességünk az, amit építenünk, töltenünk kell. Ez nem rossz gondolat, de ha az anyagi létünk mégsem fenntartható, akkor mielőbb változtassunk rajta!

Kedvenc londoni sétánk

Gyerekkel, piaccal, evéssel

Három hete voltunk egy pár napot Londonban, és hatalmas örömmel tölt el, hogy olyan dolgokat tudtunk csinálni, amit a 10 évesünk is élvezett (azaz nem mentünk egymás agyára). A séta nagyszerű foglalatosság egy nagyvárosban is: rengeteg a látnivaló, érezhetjük a város lüktetését, megfigyelhetjük a sokféle embert, spontán felfedezéseket tehetünk és nem mellesleg fizikailag is remekül elfáraszt. Londonban nem könnyű erre olyan helyet találni, ami érdekes de mégsincs tömeg.

Előző bejegyzésemben a közlekedésről, szállásról, shoppingolásról olvashattatok - és hogy ne legyen hosszú, íme itt a második rész a kedvenc sétánkkal, evés-ivással. Vendéglátó főiskolás tanulmányaimból és tapasztalataimból is arra emlékszem, hogy a brit gasztronómia azért nem annyira kifinomult, hogy érdemes lenne rá odafigyelni. Egyetlenegy ételt készítettem el akkor, az a "yorkshire puding" volt, amelyet hagyományosan sültekhez tálalnak. Elég megnézni az összetevőket, és már tudhatjuk is, hogy egy semleges, lisztes köret - végülis ez az angol galuska megfelelője. Sőt, arra is élénken emlékszem, hogy 20 éve, amikor még nem volt kávé-forradalom, és kértem egyet London egy menő kávézójában, kb. 2 deci löttyöt (azaz amerikai kávét) kaptam, amit nem is bírtam meginni. De szerencsére Anglián is végigsöpört a gasztroforradalom, van Jamie Oliver, Gordon Ramsay...

img_8872.JPGFish & chips - azaz bundázott hal sült krumplival

Ételek terén kihagyhatatlan a "fish and chips", amelyhez a köret nem a magyar értelemben vett chips-et, hanem sült krumplit, "pommes frites"-t jelent. A hal pedig hozzá egy vagy több szép szelet, bundázott rántott hal, amely általában tőkehal, és sörtésztába (ez nagyjából egy tej helyett sörrel készült sűrű palacsintatészta, sütőporral, kukoricakeményítővel) forgatva sütik meg. Jár még hozzá zöldborsó(püré) is. Két másik fogás, amelyeket szintén kaphatunk a pub-okban, a burger és a club szendvics. Gyerekkel viszont sok pub-ba nem lehet bemenni 18.00 óra után. Éttermek között van jó és rossz tapasztalatunk is, a globális láncokat és egyéb franchise-ok nagy részét azért mindenképpen megéri kihagyni.

Southbank séta: Tower Bridge - St. Paul's Cathedral


Mivel közel 25 éve kint élő barátnőm szállásolt el bennünket pár éjszakára, követtük ajánlását, és tettünk egy tényleg klassz sétát - amit 2 nap múlva meg is ismételtünk:
- láttuk a Tower Bridge-t, ami az egyik legfontosabb jelképe a városnak, sőt át is sétáltunk rajta
- majd végigsétáltuk a Temze déli partján (Southbank)
- átkeltünk a Millenium hídon (amely egy gyalogos híd)

img_7192.JPGNagyon vonzanak az ikonikus építmények, így én külön élveztem ebben a sétában, hogy még sokáig vissza-visszapillanthattunk a Tower Bridge-re

De nézzük, mik voltak a legjobb élmények:
Érkezés metróval a Tower Hillhez. Mi egyszer DLR-rel a Tower Gateway-hez érkeztünk. Itt azonban sajnos nem jó kijáraton mentünk ki, így abszolút rossz irányban és nem is túl szép környéken kóvályogtunk jó 20 percig. Egyszercsak azonban elénk ugrott egy gyönyörű luxuskikötő és iroda/lakópark, a St. Katharine Docks, szóval megérte eltévedni.

A Tower Bridge-n a legmeglepőbb dolog a kislányunknak a nagyon rikító, türkizkék festés volt. Iszonyúan fújt a szél, de azért átküzdöttük magunkat, majd elindultunk a folyóparton felfelé. Itt az első gyerekbarát, vagy inkább tinibarát megálló a Hays Galleria volt, amelynek a passzázsában egy 1987-ben megalkotott menő szobor áll, "Navigátorok" címmel. Szóval itt kávéztunk, majd sétáltunk tovább.

img_1927_2.JPGA déli partról tökéletesen láthatjuk a "City"-t, London belvárosát, pénzügyi központját 

A London Bridge alatt nem lehet a parton átmenni, így egy kicsit távolodva a Temzétől kell átkelni a hídra vezető úton, majd a Southwark Cathedral mellé érkezünk (fent vonatok járnak). Na itt egy szuper streetfood piac található (Borough Market), ahol a paellától kezdve a pastramin, a jamaicai szendvicsen át a burgerig mindent lehet kapni, és állva-ülve megenni. Isteni ételeket ettünk itt.

img_5478.JPGNagyon bájosak a vörös téglás épületek és a rengeteg zöld növény...

Majd ismét a Temze felé haladva kis utcákon mentünk, itt azért már nagyobb volt a tömeg. Elhaladtunk a Winchester Palota romjai mellett - a régi nagyteremnek egy egész fala áll még. A középkori London egyik legnagyobb épülete volt, a XIII. században építették, a winchesteri püspökök "szállodája" volt, de 1814-ben leégett.

A Globe Színház volt a következő állomás. Mielőtt odaértünk volna, véletlenül betévedtünk a színház adminisztrációs épületébe, ahol alul volt egy menza  - legközelebb biztosan megnézzük magunknak a választékot. 1599-ben Shakespeare társulata építette meg a Temze déli partján álló színházat, amely azonban hamarosan sajnos leégett. Egyszer újjáépítették, de 1644-ben lebontották. 1997-ben elkészült az eredeti deszkaszínház korhű másolata, amely azóta is élénk színfoltja a város kulturális életének. Az előtérben nézelődtünk egy kicsit (+mosdólátogatás, amit ha szerencsénk van, jól el lehet intézni múzeumokban vagy szállodákban).

img_7771_1.JPGA korábban imbolygó gyalogoshíd - háttérben a St. Paul katedrálissal

Innen a Milleniumi hidat már el sem lehet eltéveszteni - természetesen 2000-re készült el, de hamarosan le is zárták, mert érezhetően instabil volt. A hibák kijavítása után 2 évvel később nyitott újra. Ahogy átérünk a gyakran szeles Temze fölött, bal kéz felöl a City of London Schoolt láthatjuk, ami egy hatosztályos fiúiskola.

Ami most kimaradt, az a Soho és a nagy kedvencem, a Covent Garden - oda mindig elmegyek, ha Londonban járok, mert egy mozgalmas piac éttermekkel, kávézókkal és szórakoztató (a gyerek imádja) utcai művészekkel.
Imádunk utazni! Ti?

Tényleg tudod, hogy mit akarsz?

vagy még 40 évesen is mások álmait kergeted...

18 évesen, ha minden jól megy, úgy érezzük, hogy tökéletes lények vagyunk, mindent tudunk, amit kell és mindent  pont úgy kell jól csinálni, ahogy mi csináljuk. Kezdődhet az élet. Aztán néhány kivételes esettől eltekintve előbb-utóbb szembesülünk azzal, hogy mégsem úgy alakult az életünk, ahogy elképzeltük. És fogalmunk sincs róla, mit tehetnénk.

Életcélok: ha legmélyebb álmunkból felkeltenek is tudjuk, mit akarunk

Legalábbis én így voltam ezzel. Mint ahogy egyik első bejegyzésemben is fejtegettem, számomra az életcélok a családra és az anyagi jólétre vonatkoztak. Az, hogy egészségesen éljek, sportoljak, 20 évesen magától értetődő eleme volt az életemnek. Az, hogy jól érezzem magamat a bőrömben - a fentiek automatikus következményének tűnt. Tehát nem nagyon  aggódtam, éltem az életemet, történtek a dolgok, szép életet építettünk fel magunknak - mint család is. Majd jött a válság, a családi felelősség, jött "a negyvenesek az új hatvanasok" - azaz pár év alatt jelentősen beszűkültek a lehetőségek. Szembe kellett nézni azzal, hogy megváltoztak körülöttünk a körülmények.

aze_rt_akarom_mert_azzal_valakinek_o_ro_met_okozne_k-vagy_mert_boldogga_tenne-.pngSzép dolog egy másik embernek örömet szerezni, de csak akkor, ha mi magunk már jó irányban állunk

A régi álmokhoz a végsőkig tudunk ragaszkodni

Egy csomó dolgot kijelentettünk hangosan vagy magunkban 25-30 éves korunkban: hol szeretnénk lakni és hol nem, milyen helyeken és hogyan szeretnénk nyaralni, és egyáltalán, hogyan fogjuk élni a mindennapjainkat. Amikor pedig a mindennapok jócskán megváltoztak, furcsa módon még akkor sem raktam össze magamban, hogy az életcéljainkon is ideje változtatnunk - pedig egy üzleti tervet egy ilyen helyzetben kérdés nélkül, azonnal újraírnánk.

Így egyre frusztrálóbbá váltak a mindennapok is. Hiába mondogattam magamban, hogy én aztán tudom, hogy megváltoztak a dolgok, a fejemben élő elképzelés (mitől is leszünk tökéletesen boldogok) semmit sem változott. Pedig nagyon is logikus dolog időnként újragondolni céljainkat, mert korántsem biztos, hogy ugyanaz tesz boldoggá bennünket 20 évesen, mint 40 évesen. Mint ahogy az sem biztos, hogy muszáj erőn felül küzdenünk azért, ami pár éve különösebb fáradozás nélkül az ölünkbe hullott.

Nagyon nehezen emésztettem meg azt a hozzáállást, hogy teljesen rendben van, ha időnként, átmenetileg - de akár jó pár évre - feladjuk a régi álmot, és egy sokkal rugalmasabb, könnyebben kezelhető, de legfőképpen egy fenntartható megoldást keresünk. Aztán még mindig visszatérhetünk az eredeti tervhez. De az is lehet, hogy időközben rájövünk, hogy már sokkal fontosabb lett az "odavezető út", a részletek, a mindennapok minősége.

sunday.png

A megszokás biztonságot ad...

Sok céges tréning szól arról, hogyan priorizáljunk dolgokat, és ha a felállított fontossági sorrenddel egyetértünk, akkor onnantól kezdve nem kell már azon külön gondolkodnunk, hogy mit mikor csináljunk meg. A gyakorlatban azonban ez mégis egy nagyon nehezen kivitelezhető dolog, ugyanis észrevétlenül igen gyakran visszatérünk a megszokásokhoz. Így hiába mondtunk áment egy tökéletes tervre, mégsem aszerint cselekszünk. Sok odafigyelésre és fegyelemre van szükség ahhoz, hogy a berögződött menetrendtől végre eltérjünk, és rajtakapjuk saját magunkat, ha elkezdünk visszacsúszni a régi kerékvágásba. A megszokott dolgok biztonságérzettel töltenek el bennünket, ami az emberi faj túlélése szempontjából életfontosságú volt, de ez a hozzáállás egy túlbonyolított, civilizált életben már sokszor egyáltalán nem működik.

a_lmaim_ahogy_e_lni_szeretne_k_1.png

A feladat: megtalálni a SAJÁT céljainkat

Gyerekként meg akarunk felelni a szüleinknek, tanárainknak.... aztán később a szomszéd néninek, a pasinknak, a barátnőnknek, az iskolatársainknak, a kosáredzőnknek, a zongoratanárunknak és sorolhatnánk. Ezek az újabb és újabb plusz-elvárások időnként észrevétlenül pakolódnak ránk, miközben végig azt hisszük, hogy még mindig a saját elképzeléseink szerint csináljuk a dolgainkat, és szinte semmi fáradságot nem jelent még 1-2 extra szempontot figyelembe vennünk. Ebből azonban előbb-utóbb sodródás lehet, és olyankor már teljesen jogosan érezzük azt, hogy nem is mi irányítjuk a saját életünket. Ez pedig nagyon bénító érzés.

Én most tanulom azt, hogy folyamatosan "ellenőrizzem", hogy amit és ahogy éppen csinálok, az valóban az-e, amit szeretek, ami boldoggá tesz és feltölt. Ha "nem"a válasz, akkor végre teszek ellene, hogy másképp csináljam, vagy jelezzem a környezetemnek és megtegyem a szükséges - néha igenis kényelmetlen lépéseket. 

img_0009_2_copy.jpg

Titkos álmom, hogy egyszer tengerparton éljek

Honnan tudjuk, hogy mit akarunk?

"Hunyd be a szemedet, és képzeld azt, hogy:
- a világ legjobb helyén laksz
- azokkal vagy, akiket a világon a legjobban szeretsz
- az a munkád, amiről mindig is álmodtál... stb." Majd hasonlítsd össze azzal, ami felé most éppen tartasz.

Ha ez nagyon nem megy, akkor kísérletezhetünk először kis, hétköznapi dolgokkal is:
- ha holnap azt tehetném amit akarok, akkor mit csinálnék? 
- majd próbáljuk megteremteni ennek a bizonyos, vágyott tevékenységnek a lehetőségét
- ha ez akadályokba ütközik, kezdjünk el végre egy kicsit küzdeni, harcolni érte - udvariasan, de határozottan mondjuk el az érintetteknek, hogy mit szeretnénk (ezt nevezik asszertív viselkedésnek - amit én nem igazán tanultam meg gyerekkoromban).

Nekem ez kezd beválni, egyre több mindenben tudom alkalmazni. Persze visszaesések mindig vannak. Azonban amikor már egészen sok területen és ügyben viselkedünk így, követve a saját és nem a szerintünk mások által elvárt vágyainkat, akkor katartikus élmény az a felismerés, hogy már nem is biztos, hogy ugyanaz az célunk, amiről éveken át azt gondoltuk, hogy anélkül nem is tudnánk élni.

Változni és változtatni nagyon nehéz, de szükséges. Ha nagyon elakadunk, érdemes akár profi segítséget (pszichoterápia) is igénybe venni. De ehhez az kell, hogy felismerjük, hogy változtatnunk kell. Nem a másik emberen, nem a körülményeken, hanem a saját gondolkodásunkon, viselkedésünkön. Ezt pedig nem könnyű belátni, főleg azért sem, mert úgy vagyunk kódolva, hogy a megszokás hatalmas biztonságérzetet ad.

 

 

 

Olvassátok el vendégcikkemet a 365letszikra blogon is - ahol arról mesélek, számomra mit jelent "a dobozon kívülről" szemlélni az életet!

London gyerekkel

Alvás, közlekedés és shopping

Nekem az utazás a hobbim, félig-meddig a szakmám is. Nem véletlenül ragadt rá ez (is) a gyerekre, akivel mostanában sikerült félévente egy-egy klassz kiruccanásra elmennünk. Legutóbb Londonban jártunk, aminek az apropója egy céges konferencia volt - rászerveztünk előtte egy barátnőlátogatást és bebarangoltuk Londont.

img_3394_2.JPGAnglia - bárhol járunk, ilyen cuki üzletekbe botlunk mindenhol

Hol alszunk?

A fapados repülőkkel már nagyon elérhetőek lettek a külföldi utak, de a szállás minden nagyvárosban drága. Mi szerencsések voltunk, hogy 3 éjszakát húsz éve kint élő gyerekkori barátnőmnél tölthettünk. A maradék 2 éjszakát azonban Londonban terveztük eltölteni, és ez már nem volt olyan egyszerű. 

img_0893_2.JPGKülföldön egy baráti ágy megnyugató biztonságot ad a gyereknek is (a takaró alatt természetesen egy szellem van)

Airbnb-t is nézegettem, ami eddig pl. Párizsra nagyon jól működött, az Londonnál egyáltalán nem. Sajnos a szállásfoglalási (és repülőjegyfoglalási) keresőmotorok is úgy működnek, hogy ha többedszer keresünk rá egy helyre, akkor egyre magasabb áron ajánlják azt. Így aztán visszanyúltam a szállodás múltra, és a volt kollégáim segítségével baráti áron foglaltunk le egy vadonatúj szállodát London új, ipari negyedében. (Egyébként többek között az ilyen lehetőségekért is nagyon megéri szállodában dolgozni!). Valószínűleg ha ez a két opció nincs, akkor jóval tovább kellett volna keresgélni. Ne adjátok fel, mindig vannak kellemes meglepetések is, csak időbe telik megtalálni. Vagy érdemes így is a vidéket választani, mert csupán 30 perces vonatúttal már sok szállásköltséget spórolhatunk. És ha egyébként sem belvárosi a szálláshely, akkor szinte kizárt, hogy napközben onnan csillagtúrázunk majd.

Közlekedés

Én utoljára kb. huszonévesen jártam "városnéző" túrán, ami abból állt, hogy mivel egyetlen percet sem akartunk lazsálással tölteni, estére kb. a lábunkat is lejártuk. Azóta éveken át csak "pihenős" túráink voltak, azaz elmentünk valahova és ottmaradtunk sokáig. Most viszont ismét naponta 12 km-t gyalogoltunk, és órákat metróztunk, buszoztunk, de megérte! Elfáradtunk, és életre szóló élményt kaptunk, mint család.

img_8460.JPGA kétszintes piros buszok tetejéről mindent alaposan megfigyelhetünk

Londoni közlekedés:
- a legegyszerűbb, ha PayPass bankkártyánkkal haladunk (azért ez nagyon menő!!!), minden be- és kiszállásnál a leolvasóhoz kell tartani, és napi max. 6,50 GBP-t terhelnek (ha zónán kívülre megyünk, akkor 7,70-et)
- 11 év alatt ingyenes, olyankor a speciális igényű/családi kapukon kell belépni
- a metrón csúcsidőben tényleg heringként kell nyomorogni, kerüljük ezeket az órákat
- időnként az állomások között elég sokat kell gyalogolni alagutakban, a felszínen pedig nagyon kell figyelni az irányítótáblákra, hogy megtaláljunk egy-egy metróállomást (nekünk sikerült Blackfriersnél és Tower Gatewaynél is 10 perceket bolyonganunk az épület körül)
- volt olyan is a DLR-nél (Docklands Light Railway - ami az új, ipari kikötőnegyedben közlekedik), hogy az állomás peronja rövidebb volt, mint a vonat, és csak középen lehetett kiszállni (ezt 2 bőrönddel és gyerekkel nem annyira élveztem - merthogy csak leszállás előtt mondták be). A tanulság: a legtutibb középre beszállni.
- a double-deckert biztosan mindenki ismeri, mi azt használtuk a turistákkal teli "hop-on-hop-off" buszok helyett. Mindig sikerült fent előre ülnünk, ami zseniális élmény volt. (Ide is érvényes a PayPass-es csipogtatás)

img_9272.JPGLondon metrótérképének ábrázolása topográfiailag ekvivalens - ezt egy életre megtanultuk Apától

Vidéki közlekedés
Ha vidéken szállunk meg (ami nagyon jó ötlet), akkor vonattal a legmegbízhatóbb a közlekedés, és 30-40 perc alatt kellemes (árban is) távolságra kerülhetünk Londontól.
- családi jegyet váltsunk, ami általában kapható egész napos londoni bérlettel is (Daily Travel card) - ez 1 felnőtt, 1 gyerek részére nekünk 19,50 GBP volt (vonat oda-vissza + londoni napi bérlet)
- figyeljünk a vonatoknál mindenre: egy-egy vonal időnként szétválhat, vagy éppen átépítik az állomást, vagy a vonat bizonyos kocsijai nem közlekednek a teljes távon. Mindenképpen tájékozódjunk előtte, vagy kérdezzük meg a többi utast (nagyon segítőkészek, bár igazán fülelnem kellett időnként, hogy megértsem őket). 

Shopping

Ez szerintem egy kicsit a mi generációnk sajátja, hogy anno annyira nem lehetett itthon semmit sem kapni, hogy a 90-es években szinte mámorban úsztunk minden egyes külföldi út során, akkora volt mindenütt a választék. Most itthon is sok minden elérhető már, de ennek döbbenetes módon többszöröse a londoni kínálat árban és minőségben is óriási szórással. Nagyon szeretem a kézműves és designer holmikat, ékszereket és könyveket. Soho-ban (amely VIII. Henrik idején nyúlvadászati terület volt, ebben az időben kapta nevét) barangolva egymás után botlunk a gyönyörű üzletekbe, ahol legszívesebben az egész boltot megvenném. Persze a minimalista életstílust taglaló könyvet megvásárolva ez pont ellenkezne az abban leírtakkal. Így maradt egy könyv és egy játék.

img_9128.JPGSzuvenír saját magunknak - ezek a tárgyak mindig a lakás legszebb díszei maradnak

Londonban azonban engedtünk a modern idők csábításának is, és megnéztük az M&M'S World-öt, amely a kislányunkat teljesen lenyűgözte. Én döbbenten álltam a színes drazsé kultusza előtt, és csak álmélkodtam. Szerencsére villámgyorsan felmértem, hogy minden borzasztó drága és abszolút pocsék minőségű, így nem volt nagy a kísértés (nekem). Egy kis beszélgetés után sikerült egy világítós tollban kiegyeznünk, és abban, hogy azt másnap, egy újabb boltlátogatás során fogjuk beszerezni. Nem tudom, ki hogy van vele, nálunk ezek a "középutas" egyezségek jól beválnak. Kegyetlenségnek tartanék megfosztani egy kezdő tinit a mindenütt látott reklámok hatásától, de az is fontos, hogy megértse, mi áll ezek mögött. Egy kis kóstoló nem árt. Így legalább van összehasonlítási alap. Ennek jegyében a londoni Starbucksban egy forró fehér csokit is ittunk.

img_7683.JPGKár ezen gondolkodni, a gyerekeknek nagyon tetszik a drazsé-birodalom...

Folytatva a vásárolgatást az Oxford Street sem maradhatott ki, ahol vettünk 1,50 GBP-ért klassz pólót, a TopShopban DJ játszott, és most is beszereztem egy apró, ám annál fontosabb kiegészítőt, egy kutyasétáimhoz jogsi+bankkártya tárolásra alkalmas neszeszert Cath Kidston-tól. 

Bármit is akarunk vásárolni, Londonban biztosan megtaláljuk. De ha keresnünk kell, az nem lesz egyszerű. Ezért inkább a stresszmentes, minimális impulzus-vásárlás híve vagyok. Így most is kellemes élményekkel és szerethető tárgyakkal tértünk haza. Ha mégis előre fel akarunk készülni, íme egy TOP 100-as lista a legjobb üzletekről: www.timeout.com

A második londoni részben a séták és az evés kapják a főszerepet. Kövessetek bennünket!

 

Életmód 40 fölött: diéta helyett étkezzünk ésszel...

3 lépés, amit már ma elkezdhetsz

Nem tudom, ki hogy van vele, eddig soha nem voltak súlyproblémáim (hála a genetikának, sportnak), de az elmúlt pár évben bizony elszaladt a ló. Hiába éreztem, hogy hülyeségeket eszem, mégsem bírtam fegyelmezni magamat. A másik probléma, hogy egyáltalán nem rajongok a salátáért, párolt zöldségekért és az állandó gyümöcs evésért - de csak most sikerült odáig eljutnom, hogy ezeken túl is van élet. Ne riadjunk vissza a zöldség szó hallatán, hanem tanuljuk meg ínyenc módon elkészíteni őket!

4.png

A legfontosabb szempontjaim az életmódváltáshoz

 

1. Diétás csodamódszerek bojkottálása
A legtöbb diétás irányzattal az a baj, hogy bizonyos táplálékcsoportokat kihagy - ami elég drasztikusnak tűnik, és valahogy sosincs elég bizonyíték, ami alátámassza. Így én ezekben nem nagyon hiszek.

2. A stresszes életmód kiegyensúlyozása
A sok stressz nem tesz jót emésztőrendszerünknek, így jobb, ha nem irritáljuk feleslegesen: pl. alkohollal, kávéval, túl forró/hideg ételekkel, túl erős fűszerekkel, nagyon zsíros vagy füstölt ételekkel. Nálam ezek nincsenek tiltólistán, de ha lehet mást választani, akkor azt teszem.

1_1.png

3. Feldolgozott élelmiszerek ("processed food") kerülése
Igyekezzünk minél eredetibb állapotában fogyasztani az élelmi anyagokat. Az adalékanyagokról, hozzáadott sóról, cukorról már nem is beszélve, ezek semmiképpen nem tesznek jót. Sajnos a 100% gyümölcs/zöldségtartalmú levek, pépek sem egyenértékűek a frissel, ugyanis az is fontos, hogy minél több "bioaktív" anyagot tartalmazzanak (ezek olyan értékes anyagok, amelyek csak a friss zöldség-gyümölcsben találhatók meg). A legjobb szűrő, ha elképzeljük, hogy nagyanyáink mit ehettek mondjuk a 60-as években, amikor még hűtő sem volt a háztartásokban (konzervet igen, de azt hagyjuk). Feldolgozott élelmiszer pl. a konzervek, dobozos gyümölcslevek, üdítők, mirelit készételek, tejtermékek, ételporok, felvágottak, virsli, stb.  - ezeket kerüljük lehetőség szerint.

4. A Menopauza közeledtére felkészülni
40-50 éves kor körül megváltozik a hormonháztartásunk, ami az anyagcserénkre is kihatással van. Sajnos kutatásokkal alátámasztott tény, hogy ennek "köszönhetően" évi 0,5 kg súlygyarapodással kell számolnunk akkor is, ha mindent pontosan ugyanúgy csinálunk, mint korábban. 10 év az 5 kg! Ne kezdjük pluszkilókkal!

5. A cukorbetegség elöl kitérni
Már többször belefutottam az inzulinrezisztencia témájába, van esély, hogy ez sokunknál sajnos reális veszély lehet. Ha nem figyelünk oda a szénhidrátbevitelre, akkor cukorbetegséggé is fajulhat.

Jöjjön hát a HOGYAN:

 die_ta_2.png

1. lépés: cukor és (fehér)liszt kiiktatása

Nyilván nem eszünk meg egy evőkanál kristálycukrot csak úgy desszert gyanánt, de tegyük fel mindig azt a kérdést, hogy az adott étel nagyrészt MIBŐL KÉSZÜL. Ha (fehér)liszt és/vagy cukor a válasz, akkor 3x is gondoljuk meg, hogy megesszük-e. Időnként bűnözhetünk egy mini adaggal (nekem bevált, hogy ilyenkor valami igazán különleges édességet kóstolok meg - ajánló itt), de semmiképpen ne legyen ez napi rutin. Egyszerűen nincs szükségünk ezekre az ételekre. Ráadásul a baj az, hogy ha csak cukros és/vagy lisztes ételeket eszünk, akkor még utána éhesek is maradunk, mert szervezetünk azt érzékeli, hogy NEM VITTÜK BE  a szükséges tápanyagokat, csak az üres kalóriákat.

2. lépés: kiszorítás zöldségekkel

Az én módszerem: együnk annyi friss gyümölcsöt és zöldséget, hogy lehetőleg már ne kelljen más ételekkel magunkhoz vennünk a szükséges tápanyagokat. Ez egyszerűen hangzik.

3. lépés: ízorgia távoli konyhák fűszereivel

Ha csak a magyar konyhára hagyatkoznánk, akkor a párolt zöldség és párolt hús az maga a DÖGUNALOM, de szerencsére már nem 1990-et írunk. A fűszerek, ritka zöldségek csodát tesznek! Ha hozzászoktunk ahhoz, hogy a zsiradék (magyar konyha), az adalékanyagok (készételek és gyorséttermi kaja) és az erős fűszerek adják meg a kulináris élményt, és irtózunk az ízetlen párolt zöldség és párolt hús összeállítástól, jó alternatíva lehet az ázsiai vagy mediterrán konyha. Csak első pillanatra tűnnek bonyolultabbnak az ételek, de ha beszerezzük azt a 3-5 kulcsfűszert és alapanyagot, ami szükséges, már semmi problémánk nem lesz a főzéssel. 

p3076851.JPG

Lime levél és kókusztej - ez így 1200 Ft-ba kerül, a kókusztej 2 főzésre, a lime levél szerintem 2 évre elég lesz

Néhány kedvencem, amit 1-2 hetente biztosan megfőzök:

  • Brokkoli krémleves lazac szeletekkel
  • Thai zöldséges curry (ehhez csak kaffer lime levél, kókusztej és pl. Marmite szósz kell, a többi a sarki zöldségesnél is beszerezhető - a friss gyömbér is)
  • Vignole (olasz zöldségleves, melyben articsóka, bab, borsó található egy kis mentával és néhány szelet olasz sonkával)
  • Csirke curry (néhány fűszer is szükséges hozzá, de párszáz forintért beszerezhetjük, hónapokig eláll)
  • Sushi (mi csak lazaccal készítjük együtt a kislányommal, és nagyon szeretjük!) 

A receptötletek Jamie Olivertől (könyvek és újságjai) és a BBC Good Food-ból származnak, a hozzávalókat pedig a Culinarisban szerzem be. De érdemes olasz és thai helyeket is kipróbálni. A fenti zöldséges ételek 30-40 perc alatt elkészíthetők.

3_1.png

Isteni ételeket készíthetünk néhány különleges hozzávalóval!

 + trükkök

- Nagy és rendszertelen zabálások helyett 4-6 kisebb, nyugodt étkezés legyen
- Próbáljunk meg lelkileg elszakadni az étkezéstől (ne jutalmazás, ne vigasztalás legyen, hanem egy élvezetes, kulináris, lehetőleg társasági esemény)
- Keressünk példaképeket: rám nagyon inspirálóan hatott 2 nap egy egészséges életet élő barátnőmmel, meglepődtem, mennyire kevés étellel is életben tudtam maradni (azaz rájöttem, hogy rengeteget eszem).
- Nassolni való és alkohol ne is legyen otthon, mert csak elcsábulunk (főleg este)
- nekem a gyümölcsevés is problémát jelent, mert utálom az éretlen vagy ízetlen gyümölcsöket - és valljuk be, általában ez a jellemző. Ha ilyenbe futok, akkor smoothie-t készítek: több különböző gyümölcsöt centrifugálok le, és csavarok hozzá friss narancsot.


Zöldség és gyümölcs: ezerféleképpen tehetjük izgalmassá, vegyük a fáradságot és tanuljunk meg különleges recepteket, hogy végre egy egészségesebb életet élhessünk! Kísérletezzünk bátran a főzéssel, mert így legalább nagyjából tudjuk, hogy mit eszünk. El is tehetjük a maradékot, így bármikor csillapíthatjuk 2 falattal aktuális éhségérzetünket, nem kell az étteremben egy alkalomra degeszre ennünk magunkat vagy doggie-baggel rohangálnunk egész nap.

Hogyan váltsunk 40 fölött?

Inspiráló gondolatok

Életközépi válság, befuccsolt házasság, kiégettség a karrierben... Ezek mind borzalmasan hangzanak, sőt már az is nagyon rémisztő, ha úgy érezzük, még csak haladunk ezek felé.
A legrosszabb azonban az, ha úgy gondoljuk, hogy az állandóság  - vagyis az, hogy mindig mindent ugyanúgy csinálunk, mint korábban - fog biztonságot adni egész hátralévő életünkben. Ez a lehető legnagyobb hiba, ugyanis ha nem változunk és alkalmazkodunk mi is folyamatosan, akkor pont az ellenkezőjét fogjuk elérni: a változtatás kizárása egyszerűen a biztos hanyatlás felé fog vinni bennünket.

Hogyan inspirálódjunk?

Egyáltalán nem kell félelmetesnek és drasztikusnak gondolnunk minden változást. Ha képesek vagyunk (ez egyébként szerintem csak a németeknek megy: "bewusst geniessen") állandóan tudatosan élni, akkor valószínűleg észleljük azt is, hogy 40 fölött sem dőlhetünk hátra, hanem folyamatosan figyelnünk kell a körülöttünk zajló változásokra. A lényeg, ha nem dugjuk a fejünket a homokba, akkor valószínűleg a nagyon nagy pofára eséseket is megelőzhetjük. De ez egy folyamatos munkát igényel, lelkileg is (hacsak nem Buddhának születtünk).

Fontos, hogy találjunk olyan dolgokat, amelyek inspirálnak bennünket, lendületet adnak, engedik, hogy egy kicsit kívülről is ránézzünk az életünkre. Íme néhány ötlet: 

1. Barátok - akiket 20 éve nem láttunk

Régiek vagy újak, teljesen mindegy. Én mostanában hobbit űztem abból, hogy felkerestem olyan barátokat vagy ismerősöket, akikkel 20-25 évvel ezelőtt voltam jóban, vagy tettek jelentős benyomást rám. Nagyon klassz élmény!!! Mintha fel sem álltunk volna a legutóbbi közös kávé mellöl. A lényeg az, hogy ennyi idő távlatából izgalmas visszatekinteni régi önmagunkra valakivel, aki abban az időben jól ismert bennünket. Mondjuk az önirónia képessége sokat segít.

2. Egy női workshop

Egy munkanapot töltöttünk el egy gyönyörű szállodában, ahol több előadót is meghívtak, akik valamilyen módon coaching-gal vagy egyéb érdekes dolgokkal foglalkoznak. A részvételi díj nagyjából egy kétfős ebéd ára, és ezért könnyű szendvicsebédet és ajándékot is kaptunk. Mégis a legnagyobb élmény az volt számomra, amikor egy feladatnál (mert ilyen is volt) három másik, idegen nőcivel kellett beszélgetnem, és fél perc alatt kiderült, hogy mindhárman ugyanazokkal a problémákkal állunk szemben. Azért ez jó érzés. Sosem vagyunk egyedül. Csak baromi nehéz rávenni másokat, hogy bevallják.
Én ezen vettem részt: noikonferencia.hu. Egy zseniális élmény volt, ezúton is köszönet még 1x a szervezőknek! 

16403181_1311546668904656_1409000567152616762_o.jpg

3. Elvonulás a világ elől

Nem egyszerű megszervezni, de nagyon fontos időnként kiszakadnunk a mindennapokból és más szemmel is megvizsgálni dolgainkat. Külföldön már sok helyen bevett szokás az ún. "sabbatical", amikor a munkáltató engedélyez akár egy év távollétet.
Ezalatt rengeteg dolgot kipróbálhatunk, pl. husky-kutyákat etethetünk hónapokon át a finn kutyaszánhúzó világbajnok túráin, vagyok koktélokat rázhatunk a Bahamákon. (további ötletek itt: www.workaway.info). Én ezt húszévesen remekül megszerveztem: télen síszállodában dolgoztam, nyáron tengerparton. Szerencsére most is sikerült úgy alakítani az életünket, hogy télen délre vonuljunk.
Legutóbb Görögországban jártunk a kemény tél közepén, ahol kizárólag olvastunk, sétáltunk, főztünk, nagyokat aludtunk, szóval a helyiek téli életét éltük, és nem az volt a lényeg, hogy feketére barnuljunk a napon vagy bármilyen listán lévő látnivalókat pipálgassunk (ez amúgy sosem volt az erősségem). Persze az Akropoliszt nem hagytuk ki. Frenetikus módon feltöltődtünk, nem mellesleg megúsztuk az influenzát is. 

p1106734.JPGImádom a kihalt és hideg tengerpartokat. Olyan, mintha csak a miénk lenne.

4. Könyvek, újságok és blogok

Életvezetési és lifestyle témában bőven van olvasnivaló. Blogokat az előző bejegyzésem végén ajánlottam, de érdemes időnként egy-egy klassz könyvet is átrágnunk. Én mindig találok bennük valami jó mantrát. Ilyen volt például egy kb. 20 éve a könyvespolcon porosodó Dale Carnegie kötet, vagy a legutóbbi londoni túrán beszerzett DO sorozat egy remek darabja. Imádtam.

img_0494.JPGLegutóbb ezt olvastam, és nagyon-nagyon jó kedvem lett tőle.

5. Meditáció

Abszolút alulbecsüljük a meditáció hatását és értékét a mindennapos rohanásban. Pedig higgyétek el, hogy hatalmas önbizalmat és tartást ad, ha végre megérezzük magunkban az erőt. Mindfulness gyakorlatok, jóga-tanfolyamok, végtelen a választék. Ebben még van mit behoznom, így most a saját bejegyzésemtől inspirálva nekiállok ismét. Vannak app-ek is, amelyek segítenek felvenni a fonalat, pl. a Headspace.

6. Professzionális segítség

Mindenkinek más módszer válik be. Van, aki pszichológushoz fordul, van, aki jósnőhöz, kineziológushoz vagy természetgyógyászhoz... A lényeg, hogy ne sajnáljunk egy kis időt arra, hogy ha úgy érezzük, megakadtunk, külső segítséget vegyünk igénybe. De ne feledjük sosem, hogy az érdemi munkát nekünk magunknak kell elvégeznünk. Ügyeljünk, hogy ez a segítség valóban professzionális legyen - erről feltétlenül győződjünk meg, mielőtt belevágunk. Rengeteg önsegítő kör is működik, nézzünk bátran utána.

_mg_4563_copy.JPGEgy munka kapcsán találkoztam Csernussal, akivel pokoli 20 percet töltöttem el négyszemközt. Fejbevágó élmény volt, amit utólag köszönök neki.

Nagyon nehéz dolog felnőni, és vállalni a tetteinkért, az életünkért a felelősséget (hiába hangzik ez egyszerűen, sajnos sok felnőttre egyáltalán nem jellemző). De ha rátaláltunk az önállóság ízére, nagyon izgalmas kalandoknak nézünk elébe. Ne feledjük, sohasem késő. 40 vagy 50 évesen sem. Nem kell mindent felborítanunk magunk körül, bőven elegendő, ha szép lassan rászokunk a tudatosságra az életünk minden területén.

Néhány egyszerű beállítással imádni fogjuk a közösségi médiát

A cél a boldogság és nem a bosszúság

Voltatok már olyan helyzetben, hogy végigpörgettétek a hírfolyamot és csak irigykedve néztétek a sok vidám posztot, jobbnál jobb helyeket, ruhákat és gourmet fogásokat - majd a végén bosszúsan bezártátok inkább az egészet? Vagy esetleg le is töröltétek magatokat?

fullsizerender_16.jpg

1. Mit látunk: a kirakatot vagy a raktárhelyiséget? 

A legeslegdurvább kérdés talán ez, mert igazából mindenki PONTOSAN tudja rá a választ, mégis nap mint nap hagyjuk magunkat megvezetni és frusztrálódni. Ha jót akarunk tenni magunkkal, legyünk ebben is tudatosak!

A posztok, amiket másokról látunk a közösségi médiában, az a kirakat. Az illető a legjobb fotóját teszi közzé, amelyen legjobb pillanatát örökítette meg, retusálta, filterekkel látta el és osztotta meg velünk (és ez jól is van így), de ez csak a valóság egy szelete. Minél vonzóbb és lélegzetelállítóbb a poszt, általában annál több háttérmunka fekszik benne. Gondoljunk például a természetfilmekre - órákig, napokig, sőt akár hetekig forog egy kamera, mire végre megjelenik egy ritka példány. Egy év munkája 15 perben összevágva pedig azt az érzést kelti bennünk, mintha az adott ritka állatfaj élénk életet élne azon a bizonyos helyen.

3.png

"Azért küzdünk bizonytalanságokkal, mert a saját VALÓS életünket mások legeslegjobb PILLANATAIHOZ hasonlítgatjuk."

2. Mihez hasonlítgatjuk az életünket?

Általában a SAJÁT RAKTÁRHELYISÉGÜNKET (hiszen az számunkra a valóság) hasonlítjuk a MÁSIK KIRAKATÁHOZ. Nem is kell ezen többet magyarázni. Semmiképpen nem fair ez így magunkkal. Arról nem is beszélve, hogy a folyamatos összehasonlítgatással már eleve óvatosan bánjunk! Mindig a teljes egészet nézzük, és ne csak egy-egy tulajdonságot vagy élményt. Ne vigyük ezt túlzásba, inkább menjünk a saját útunkon és a saját vágyainkkal foglalkozzunk.

Szóval nem tudhatjuk, mi folyik a háttérben, mi történik a RAKTÁRHELYISÉGBEN, a színfalak mögött, ugye?

paris.png1. KIRAKAT: "Barátainkra várva Párizs egyik legautentikusabb bisztrójában..."
2. VALÓSÁG: beültünk kávézni egy teljesen kihalt étterembe, és amikor a mosdóba mentem, gyorsan lefotóztam az egyik asztalt
Ettől még persze ez az egyik kedvenc fotóm Párizsból.

 3. Inspirál vagy bosszant?

Tegyük fel a kérdést a hírfolyamunkban megjelenő posztokat nézegetve, majd végezzük el végre a piszkos munkát!

loki.pngLoki, a farkaskutya állandóan ilyen klassz helyekre kirándul... vajon hogyan csinálja?? Engem ezek a képek inspirálnak.

1. Azokat a felhasználókat, akiknek posztjai inkább bosszantanak, mint szórakoztatnak, vagy esetleg untatnak, egyszerűen NE KÖVESSÜK tovább. Ezt Facebook-on az illető nem fogja érzékelni, mi viszont megszabadulunk egy kellemetlen élményforrástól. 

2. Drasztikusabb az a szelektálás, amikor egyszerűen feltesszük magunkban azt a kérdést, hogy SZÍVESEN LEÜLNÉNK-E az illetővel egy kávéra. Ha "nem" a válasz, akkor simán törölhetjük ismerőseink közül. Ez természetesen egy elég kemény húzás, és csak akkor van értelme, ha következetesen tartjuk magunkat ehhez az elvhez. 
ka_ve.png

Kávéznánk, vagy sem? Vannak olyan jól megtervezett helyek, ahol szinte mindegy, hogy mit fotózunk, nagyon jó hangulata lesz a képnek.

3. Döntsük el, hogy milyen céllal használunk egy bizonyos közösségi csatornát/ profilt. Ha üzletet szeretnénk építeni, akkor az első két lépés szükségtelen. Akár külön profilt is érdemes létrehoznunk erre a célra, így pl. különválaszthatjuk a privát és a céges életünket, és így a 2. pontban említett "kávézós tesztet" csak a privát oldalon lévő ismerősök kapcsán kell végigcsinálnunk.

4. Ahhoz, hogy a közösségi média böngészése valóban feltöltsön és inspiráljon, fektessünk abba is egy kis energiát, hogy időnként keresünk olyan ismerősöket vagy oldalakat, amelyek kimondottan érdekelnek bennünket. Ha sok olyan posztot látunk, amelyek számunkra fontos területen adnak ötleteket, vagy jó érzéssel töltenek el, egyből jobb kedvünk lesz.

hester.png

A kutya-tengerpart-kávé és ezek a színek engem mindig feldobnak... Hester, a bútor-hacker oldala

4. Az én kedvenc oldalaim

Abszolút Instagram-párti vagyok, mert az sokkal "személytelenebb", a hashtagekkel kontinenseket ugorhatunk, épp ezért nagyobb az esély, hogy számunkra releváns, ÚJ, inspiráló témákba fussunk bele. A Facebook inkább arra jó, hogy a személyes ismerőseinkkel kommunikáljunk, pláne, ha a világ minden égtáján van belőlük. Egy kis Insta - válogatás, nézzétek meg őket!

Lifestyle és inspiráció:
The Do Book Company - egy klassz könyvkiadó, én Londonban vettem az első ilyen könyvet, és pont arra jó, hogy egy konkrét témában kapjunk egy új lendületet.
Idézetek - tudom, tudom közhelyek. De gondoljunk arra, hogy nem véletlenül lettek azok. Én mindig találok bennük valami aktuálisat.
Hester's Handmade Home - az Ikea (!!) blogján lettem rá figyelmes, mert tucatbútorokat "hackel", azaz egyedivé varázsol. Kutya - tengerpart - kávé az élete, ezen nem is vitatkoznék.
Sylvie, lifestyleblogger - egy kaliforniai anyuka, és én a Californication főcímdala (ld. alább a videó) miatt nagyon vágyom oda, ez a  blog tökéletesen visszaadja nekem azt a hangulatot.
Apartment Therapy - egy srác az egészséges környezetről, szuper inspriráló, azonnal kedvet kapok a rendezkedéshez
The Every Girl - karrier, női életmód... minden ami kell
Wish wish wish - London, és ezért jöhet!
Camille over the Rainbow - dekadens és párizsi, naná, hogy jöhet...
Kultúrpresszó - egy soproni üzlet és kávézó, ahova nagyon szeretek beülni

Satöbbi, satöbbi, satöbbi...


Ki tudja, miért vannak olyan életérzések, amelyekbe azonnal képesek vagyunk belehelyezni magunkat..?

Kutyás kalandorok:
Loki the wolfdog - Amerika kies vidékein él és kirándul ez a gyönyörű husky-keverék gazdájával.
Ruby the traildog - Egy vizslabarát, akinek a gazdija megszállott mountain-bike-os. A kutya pedig fut utána...

Építészet, lakberendezés:
The World of Interiors - ez a kedvenc lakberendezési magazinom, tele csakis elérhetetlen dolgokkal, de ez nem szokott nagyon zavarni... Gyönyörű fotók, házak, bútorok... Érdemes Angliában megvenni, ha arra jár az ember.
Archtech - azt hiszem, én építész akartam lenni kiskoromban...
Architecture and Design Magazine - építészeti magazin. Csodás.

A lényeg, hogy álmodozni ér! Ha már a neten vagy a mobilunkon lógunk (többet, mint nagyanyáink), legalább legyen valami értelme, töltődjünk fel, inspirálódjunk, tanuljunk valami újat!

Kövessetek minket is Instagramon!
Urban Family of Budapest
Erdélyi Csilla