Nekem az utazás a hobbim, félig-meddig a szakmám is. Nem véletlenül ragadt rá ez (is) a gyerekre, akivel mostanában sikerült félévente egy-egy klassz kiruccanásra elmennünk. Legutóbb Londonban jártunk, aminek az apropója egy céges konferencia volt - rászerveztünk előtte egy barátnőlátogatást és bebarangoltuk Londont.

Anglia - bárhol járunk, ilyen cuki üzletekbe botlunk mindenhol

Hol alszunk?

A fapados repülőkkel már nagyon elérhetőek lettek a külföldi utak, de a szállás minden nagyvárosban drága. Mi szerencsések voltunk, hogy 3 éjszakát húsz éve kint élő gyerekkori barátnőmnél tölthettünk. A maradék 2 éjszakát azonban Londonban terveztük eltölteni, és ez már nem volt olyan egyszerű. 

Külföldön egy baráti ágy megnyugató biztonságot ad a gyereknek is (a takaró alatt természetesen egy szellem van)

Airbnb-t is nézegettem, ami eddig pl. Párizsra nagyon jól működött, az Londonnál egyáltalán nem. Sajnos a szállásfoglalási (és repülőjegyfoglalási) keresőmotorok is úgy működnek, hogy ha többedszer keresünk rá egy helyre, akkor egyre magasabb áron ajánlják azt. Így aztán visszanyúltam a szállodás múltra, és a volt kollégáim segítségével baráti áron foglaltunk le egy vadonatúj szállodát London új, ipari negyedében. (Egyébként többek között az ilyen lehetőségekért is nagyon megéri szállodában dolgozni!). Valószínűleg ha ez a két opció nincs, akkor jóval tovább kellett volna keresgélni. Ne adjátok fel, mindig vannak kellemes meglepetések is, csak időbe telik megtalálni. Vagy érdemes így is a vidéket választani, mert csupán 30 perces vonatúttal már sok szállásköltséget spórolhatunk. És ha egyébként sem belvárosi a szálláshely, akkor szinte kizárt, hogy napközben onnan csillagtúrázunk majd.

Közlekedés

Én utoljára kb. huszonévesen jártam "városnéző" túrán, ami abból állt, hogy mivel egyetlen percet sem akartunk lazsálással tölteni, estére kb. a lábunkat is lejártuk. Azóta éveken át csak "pihenős" túráink voltak, azaz elmentünk valahova és ottmaradtunk sokáig. Most viszont ismét naponta 12 km-t gyalogoltunk, és órákat metróztunk, buszoztunk, de megérte! Elfáradtunk, és életre szóló élményt kaptunk, mint család.

A kétszintes piros buszok tetejéről mindent alaposan megfigyelhetünk

Londoni közlekedés:
- a legegyszerűbb, ha PayPass bankkártyánkkal haladunk (azért ez nagyon menő!!!), minden be- és kiszállásnál a leolvasóhoz kell tartani, és napi max. 6,50 GBP-t terhelnek (ha zónán kívülre megyünk, akkor 7,70-et)
- 11 év alatt ingyenes, olyankor a speciális igényű/családi kapukon kell belépni
- a metrón csúcsidőben tényleg heringként kell nyomorogni, kerüljük ezeket az órákat
- időnként az állomások között elég sokat kell gyalogolni alagutakban, a felszínen pedig nagyon kell figyelni az irányítótáblákra, hogy megtaláljunk egy-egy metróállomást (nekünk sikerült Blackfriersnél és Tower Gatewaynél is 10 perceket bolyonganunk az épület körül)
- volt olyan is a DLR-nél (Docklands Light Railway - ami az új, ipari kikötőnegyedben közlekedik), hogy az állomás peronja rövidebb volt, mint a vonat, és csak középen lehetett kiszállni (ezt 2 bőrönddel és gyerekkel nem annyira élveztem - merthogy csak leszállás előtt mondták be). A tanulság: a legtutibb középre beszállni.
- a double-deckert biztosan mindenki ismeri, mi azt használtuk a turistákkal teli "hop-on-hop-off" buszok helyett. Mindig sikerült fent előre ülnünk, ami zseniális élmény volt. (Ide is érvényes a PayPass-es csipogtatás)

London metrótérképének ábrázolása topográfiailag ekvivalens - ezt egy életre megtanultuk Apától

Vidéki közlekedés
Ha vidéken szállunk meg (ami nagyon jó ötlet), akkor vonattal a legmegbízhatóbb a közlekedés, és 30-40 perc alatt kellemes (árban is) távolságra kerülhetünk Londontól.
- családi jegyet váltsunk, ami általában kapható egész napos londoni bérlettel is (Daily Travel card) - ez 1 felnőtt, 1 gyerek részére nekünk 19,50 GBP volt (vonat oda-vissza + londoni napi bérlet)
- figyeljünk a vonatoknál mindenre: egy-egy vonal időnként szétválhat, vagy éppen átépítik az állomást, vagy a vonat bizonyos kocsijai nem közlekednek a teljes távon. Mindenképpen tájékozódjunk előtte, vagy kérdezzük meg a többi utast (nagyon segítőkészek, bár igazán fülelnem kellett időnként, hogy megértsem őket). 

Shopping

Ez szerintem egy kicsit a mi generációnk sajátja, hogy anno annyira nem lehetett itthon semmit sem kapni, hogy a 90-es években szinte mámorban úsztunk minden egyes külföldi út során, akkora volt mindenütt a választék. Most itthon is sok minden elérhető már, de ennek döbbenetes módon többszöröse a londoni kínálat árban és minőségben is óriási szórással. Nagyon szeretem a kézműves és designer holmikat, ékszereket és könyveket. Soho-ban (amely VIII. Henrik idején nyúlvadászati terület volt, ebben az időben kapta nevét) barangolva egymás után botlunk a gyönyörű üzletekbe, ahol legszívesebben az egész boltot megvenném. Persze a minimalista életstílust taglaló könyvet megvásárolva ez pont ellenkezne az abban leírtakkal. Így maradt egy könyv és egy játék.

Szuvenír saját magunknak - ezek a tárgyak mindig a lakás legszebb díszei maradnak

Londonban azonban engedtünk a modern idők csábításának is, és megnéztük az M&M'S World-öt, amely a kislányunkat teljesen lenyűgözte. Én döbbenten álltam a színes drazsé kultusza előtt, és csak álmélkodtam. Szerencsére villámgyorsan felmértem, hogy minden borzasztó drága és abszolút pocsék minőségű, így nem volt nagy a kísértés (nekem). Egy kis beszélgetés után sikerült egy világítós tollban kiegyeznünk, és abban, hogy azt másnap, egy újabb boltlátogatás során fogjuk beszerezni. Nem tudom, ki hogy van vele, nálunk ezek a "középutas" egyezségek jól beválnak. Kegyetlenségnek tartanék megfosztani egy kezdő tinit a mindenütt látott reklámok hatásától, de az is fontos, hogy megértse, mi áll ezek mögött. Egy kis kóstoló nem árt. Így legalább van összehasonlítási alap. Ennek jegyében a londoni Starbucksban egy forró fehér csokit is ittunk.

Kár ezen gondolkodni, a gyerekeknek nagyon tetszik a drazsé-birodalom...

Folytatva a vásárolgatást az Oxford Street sem maradhatott ki, ahol vettünk 1,50 GBP-ért klassz pólót, a TopShopban DJ játszott, és most is beszereztem egy apró, ám annál fontosabb kiegészítőt, egy kutyasétáimhoz jogsi+bankkártya tárolásra alkalmas neszeszert Cath Kidston-tól. 

Bármit is akarunk vásárolni, Londonban biztosan megtaláljuk. De ha keresnünk kell, az nem lesz egyszerű. Ezért inkább a stresszmentes, minimális impulzus-vásárlás híve vagyok. Így most is kellemes élményekkel és szerethető tárgyakkal tértünk haza. Ha mégis előre fel akarunk készülni, íme egy TOP 100-as lista a legjobb üzletekről: www.timeout.com

A második londoni részben a séták és az evés kapják a főszerepet. Kövessetek bennünket!

Nem tudom, ki hogy van vele, eddig soha nem voltak súlyproblémáim (hála a genetikának, sportnak), de az elmúlt pár évben bizony elszaladt a ló. Hiába éreztem, hogy hülyeségeket eszem, mégsem bírtam fegyelmezni magamat. A másik probléma, hogy egyáltalán nem rajongok a salátáért, párolt zöldségekért és az állandó gyümöcs evésért - de csak most sikerült odáig eljutnom, hogy ezeken túl is van élet. Ne riadjunk vissza a zöldség szó hallatán, hanem tanuljuk meg ínyenc módon elkészíteni őket!

A legfontosabb szempontjaim az életmódváltáshoz

1. Diétás csodamódszerek bojkottálása
A legtöbb diétás irányzattal az a baj, hogy bizonyos táplálékcsoportokat kihagy - ami elég drasztikusnak tűnik, és valahogy sosincs elég bizonyíték, ami alátámassza. Így én ezekben nem nagyon hiszek.

2. A stresszes életmód kiegyensúlyozása
A sok stressz nem tesz jót emésztőrendszerünknek, így jobb, ha nem irritáljuk feleslegesen: pl. alkohollal, kávéval, túl forró/hideg ételekkel, túl erős fűszerekkel, nagyon zsíros vagy füstölt ételekkel. Nálam ezek nincsenek tiltólistán, de ha lehet mást választani, akkor azt teszem.

3. Feldolgozott élelmiszerek ("processed food") kerülése
Igyekezzünk minél eredetibb állapotában fogyasztani az élelmi anyagokat. Az adalékanyagokról, hozzáadott sóról, cukorról már nem is beszélve, ezek semmiképpen nem tesznek jót. Sajnos a 100% gyümölcs/zöldségtartalmú levek, pépek sem egyenértékűek a frissel, ugyanis az is fontos, hogy minél több "bioaktív" anyagot tartalmazzanak (ezek olyan értékes anyagok, amelyek csak a friss zöldség-gyümölcsben találhatók meg). A legjobb szűrő, ha elképzeljük, hogy nagyanyáink mit ehettek mondjuk a 60-as években, amikor még hűtő sem volt a háztartásokban (konzervet igen, de azt hagyjuk). Feldolgozott élelmiszer pl. a konzervek, dobozos gyümölcslevek, üdítők, mirelit készételek, tejtermékek, ételporok, felvágottak, virsli, stb.  - ezeket kerüljük lehetőség szerint.

4. A Menopauza közeledtére felkészülni
40-50 éves kor körül megváltozik a hormonháztartásunk, ami az anyagcserénkre is kihatással van. Sajnos kutatásokkal alátámasztott tény, hogy ennek "köszönhetően" évi 0,5 kg súlygyarapodással kell számolnunk akkor is, ha mindent pontosan ugyanúgy csinálunk, mint korábban. 10 év az 5 kg! Ne kezdjük pluszkilókkal!

5. A cukorbetegség elöl kitérni
Már többször belefutottam az inzulinrezisztencia témájába, van esély, hogy ez sokunknál sajnos reális veszély lehet. Ha nem figyelünk oda a szénhidrátbevitelre, akkor cukorbetegséggé is fajulhat.

Jöjjön hát a HOGYAN:

1. lépés: cukor és (fehér)liszt kiiktatása

Nyilván nem eszünk meg egy evőkanál kristálycukrot csak úgy desszert gyanánt, de tegyük fel mindig azt a kérdést, hogy az adott étel nagyrészt MIBŐL KÉSZÜL. Ha (fehér)liszt és/vagy cukor a válasz, akkor 3x is gondoljuk meg, hogy megesszük-e. Időnként bűnözhetünk egy mini adaggal (nekem bevált, hogy ilyenkor valami igazán különleges édességet kóstolok meg - ajánló itt), de semmiképpen ne legyen ez napi rutin. Egyszerűen nincs szükségünk ezekre az ételekre. Ráadásul a baj az, hogy ha csak cukros és/vagy lisztes ételeket eszünk, akkor még utána éhesek is maradunk, mert szervezetünk azt érzékeli, hogy NEM VITTÜK BE  a szükséges tápanyagokat, csak az üres kalóriákat.

2. lépés: kiszorítás zöldségekkel

Az én módszerem: együnk annyi friss gyümölcsöt és zöldséget, hogy lehetőleg már ne kelljen más ételekkel magunkhoz vennünk a szükséges tápanyagokat. Ez egyszerűen hangzik.

3. lépés: ízorgia távoli konyhák fűszereivel

Ha csak a magyar konyhára hagyatkoznánk, akkor a párolt zöldség és párolt hús az maga a DÖGUNALOM, de szerencsére már nem 1990-et írunk. A fűszerek, ritka zöldségek csodát tesznek! Ha hozzászoktunk ahhoz, hogy a zsiradék (magyar konyha), az adalékanyagok (készételek és gyorséttermi kaja) és az erős fűszerek adják meg a kulináris élményt, és irtózunk az ízetlen párolt zöldség és párolt hús összeállítástól, jó alternatíva lehet az ázsiai vagy mediterrán konyha. Csak első pillanatra tűnnek bonyolultabbnak az ételek, de ha beszerezzük azt a 3-5 kulcsfűszert és alapanyagot, ami szükséges, már semmi problémánk nem lesz a főzéssel. 

Lime levél és kókusztej - ez így 1200 Ft-ba kerül, a kókusztej 2 főzésre, a lime levél szerintem 2 évre elég lesz

Néhány kedvencem, amit 1-2 hetente biztosan megfőzök:

• Brokkoli krémleves lazac szeletekkel
• Thai zöldséges curry (ehhez csak kaffer lime levél, kókusztej és pl. Marmite szósz kell, a többi a sarki zöldségesnél is beszerezhető - a friss gyömbér is)
• Vignole (olasz zöldségleves, melyben articsóka, bab, borsó található egy kis mentával és néhány szelet olasz sonkával)
• Csirke curry (néhány fűszer is szükséges hozzá, de párszáz forintért beszerezhetjük, hónapokig eláll)
• Sushi (mi csak lazaccal készítjük együtt a kislányommal, és nagyon szeretjük!) 

A receptötletek Jamie Olivertől (könyvek és újságjai) és a BBC Good Food-ból származnak, a hozzávalókat pedig a Culinarisban szerzem be. De érdemes olasz és thai helyeket is kipróbálni. A fenti zöldséges ételek 30-40 perc alatt elkészíthetők.

Isteni ételeket készíthetünk néhány különleges hozzávalóval!

 + trükkök

- Nagy és rendszertelen zabálások helyett 4-6 kisebb, nyugodt étkezés legyen
- Próbáljunk meg lelkileg elszakadni az étkezéstől (ne jutalmazás, ne vigasztalás legyen, hanem egy élvezetes, kulináris, lehetőleg társasági esemény)
- Keressünk példaképeket: rám nagyon inspirálóan hatott 2 nap egy egészséges életet élő barátnőmmel, meglepődtem, mennyire kevés étellel is életben tudtam maradni (azaz rájöttem, hogy rengeteget eszem).
- Nassolni való és alkohol ne is legyen otthon, mert csak elcsábulunk (főleg este)
- nekem a gyümölcsevés is problémát jelent, mert utálom az éretlen vagy ízetlen gyümölcsöket - és valljuk be, általában ez a jellemző. Ha ilyenbe futok, akkor smoothie-t készítek: több különböző gyümölcsöt centrifugálok le, és csavarok hozzá friss narancsot.

Zöldség és gyümölcs: ezerféleképpen tehetjük izgalmassá, vegyük a fáradságot és tanuljunk meg különleges recepteket, hogy végre egy egészségesebb életet élhessünk! Kísérletezzünk bátran a főzéssel, mert így legalább nagyjából tudjuk, hogy mit eszünk. El is tehetjük a maradékot, így bármikor csillapíthatjuk 2 falattal aktuális éhségérzetünket, nem kell az étteremben egy alkalomra degeszre ennünk magunkat vagy doggie-baggel rohangálnunk egész nap.

Életközépi válság, befuccsolt házasság, kiégettség a karrierben... Ezek mind borzalmasan hangzanak, sőt már az is nagyon rémisztő, ha úgy érezzük, még csak haladunk ezek felé.
A legrosszabb azonban az, ha úgy gondoljuk, hogy az állandóság  - vagyis az, hogy mindig mindent ugyanúgy csinálunk, mint korábban - fog biztonságot adni egész hátralévő életünkben. Ez a lehető legnagyobb hiba, ugyanis ha nem változunk és alkalmazkodunk mi is folyamatosan, akkor pont az ellenkezőjét fogjuk elérni: a változtatás kizárása egyszerűen a biztos hanyatlás felé fog vinni bennünket.

Hogyan inspirálódjunk?

Egyáltalán nem kell félelmetesnek és drasztikusnak gondolnunk minden változást. Ha képesek vagyunk (ez egyébként szerintem csak a németeknek megy: "bewusst geniessen") állandóan tudatosan élni, akkor valószínűleg észleljük azt is, hogy 40 fölött sem dőlhetünk hátra, hanem folyamatosan figyelnünk kell a körülöttünk zajló változásokra. A lényeg, ha nem dugjuk a fejünket a homokba, akkor valószínűleg a nagyon nagy pofára eséseket is megelőzhetjük. De ez egy folyamatos munkát igényel, lelkileg is (hacsak nem Buddhának születtünk).

Fontos, hogy találjunk olyan dolgokat, amelyek inspirálnak bennünket, lendületet adnak, engedik, hogy egy kicsit kívülről is ránézzünk az életünkre. Íme néhány ötlet: 

1. Barátok - akiket 20 éve nem láttunk

Régiek vagy újak, teljesen mindegy. Én mostanában hobbit űztem abból, hogy felkerestem olyan barátokat vagy ismerősöket, akikkel 20-25 évvel ezelőtt voltam jóban, vagy tettek jelentős benyomást rám. Nagyon klassz élmény!!! Mintha fel sem álltunk volna a legutóbbi közös kávé mellöl. A lényeg az, hogy ennyi idő távlatából izgalmas visszatekinteni régi önmagunkra valakivel, aki abban az időben jól ismert bennünket. Mondjuk az önirónia képessége sokat segít.

2. Egy női workshop

Egy munkanapot töltöttünk el egy gyönyörű szállodában, ahol több előadót is meghívtak, akik valamilyen módon coaching-gal vagy egyéb érdekes dolgokkal foglalkoznak. A részvételi díj nagyjából egy kétfős ebéd ára, és ezért könnyű szendvicsebédet és ajándékot is kaptunk. Mégis a legnagyobb élmény az volt számomra, amikor egy feladatnál (mert ilyen is volt) három másik, idegen nőcivel kellett beszélgetnem, és fél perc alatt kiderült, hogy mindhárman ugyanazokkal a problémákkal állunk szemben. Azért ez jó érzés. Sosem vagyunk egyedül. Csak baromi nehéz rávenni másokat, hogy bevallják.
Én ezen vettem részt: noikonferencia.hu. Egy zseniális élmény volt, ezúton is köszönet még 1x a szervezőknek! 

3. Elvonulás a világ elől

Nem egyszerű megszervezni, de nagyon fontos időnként kiszakadnunk a mindennapokból és más szemmel is megvizsgálni dolgainkat. Külföldön már sok helyen bevett szokás az ún. "sabbatical", amikor a munkáltató engedélyez akár egy év távollétet.
Ezalatt rengeteg dolgot kipróbálhatunk, pl. husky-kutyákat etethetünk hónapokon át a finn kutyaszánhúzó világbajnok túráin, vagyok koktélokat rázhatunk a Bahamákon. (további ötletek itt: www.workaway.info). Én ezt húszévesen remekül megszerveztem: télen síszállodában dolgoztam, nyáron tengerparton. Szerencsére most is sikerült úgy alakítani az életünket, hogy télen délre vonuljunk.
Legutóbb Görögországban jártunk a kemény tél közepén, ahol kizárólag olvastunk, sétáltunk, főztünk, nagyokat aludtunk, szóval a helyiek téli életét éltük, és nem az volt a lényeg, hogy feketére barnuljunk a napon vagy bármilyen listán lévő látnivalókat pipálgassunk (ez amúgy sosem volt az erősségem). Persze az Akropoliszt nem hagytuk ki. Frenetikus módon feltöltődtünk, nem mellesleg megúsztuk az influenzát is. 

Imádom a kihalt és hideg tengerpartokat. Olyan, mintha csak a miénk lenne.

4. Könyvek, újságok és blogok

Életvezetési és lifestyle témában bőven van olvasnivaló. Blogokat az előző bejegyzésem végén ajánlottam, de érdemes időnként egy-egy klassz könyvet is átrágnunk. Én mindig találok bennük valami jó mantrát. Ilyen volt például egy kb. 20 éve a könyvespolcon porosodó Dale Carnegie kötet, vagy a legutóbbi londoni túrán beszerzett DO sorozat egy remek darabja. Imádtam.

Legutóbb ezt olvastam, és nagyon-nagyon jó kedvem lett tőle.

5. Meditáció

Abszolút alulbecsüljük a meditáció hatását és értékét a mindennapos rohanásban. Pedig higgyétek el, hogy hatalmas önbizalmat és tartást ad, ha végre megérezzük magunkban az erőt. Mindfulness gyakorlatok, jóga-tanfolyamok, végtelen a választék. Ebben még van mit behoznom, így most a saját bejegyzésemtől inspirálva nekiállok ismét. Vannak app-ek is, amelyek segítenek felvenni a fonalat, pl. a Headspace.

6. Professzionális segítség

Mindenkinek más módszer válik be. Van, aki pszichológushoz fordul, van, aki jósnőhöz, kineziológushoz vagy természetgyógyászhoz... A lényeg, hogy ne sajnáljunk egy kis időt arra, hogy ha úgy érezzük, megakadtunk, külső segítséget vegyünk igénybe. De ne feledjük sosem, hogy az érdemi munkát nekünk magunknak kell elvégeznünk. Ügyeljünk, hogy ez a segítség valóban professzionális legyen - erről feltétlenül győződjünk meg, mielőtt belevágunk. Rengeteg önsegítő kör is működik, nézzünk bátran utána.

Egy munka kapcsán találkoztam Csernussal, akivel pokoli 20 percet töltöttem el négyszemközt. Fejbevágó élmény volt, amit utólag köszönök neki.

Nagyon nehéz dolog felnőni, és vállalni a tetteinkért, az életünkért a felelősséget (hiába hangzik ez egyszerűen, sajnos sok felnőttre egyáltalán nem jellemző). De ha rátaláltunk az önállóság ízére, nagyon izgalmas kalandoknak nézünk elébe. Ne feledjük, sohasem késő. 40 vagy 50 évesen sem. Nem kell mindent felborítanunk magunk körül, bőven elegendő, ha szép lassan rászokunk a tudatosságra az életünk minden területén.

Voltatok már olyan helyzetben, hogy végigpörgettétek a hírfolyamot és csak irigykedve néztétek a sok vidám posztot, jobbnál jobb helyeket, ruhákat és gourmet fogásokat - majd a végén bosszúsan bezártátok inkább az egészet? Vagy esetleg le is töröltétek magatokat?

1. Mit látunk: a kirakatot vagy a raktárhelyiséget? 

A legeslegdurvább kérdés talán ez, mert igazából mindenki PONTOSAN tudja rá a választ, mégis nap mint nap hagyjuk magunkat megvezetni és frusztrálódni. Ha jót akarunk tenni magunkkal, legyünk ebben is tudatosak!

A posztok, amiket másokról látunk a közösségi médiában, az a kirakat. Az illető a legjobb fotóját teszi közzé, amelyen legjobb pillanatát örökítette meg, retusálta, filterekkel látta el és osztotta meg velünk (és ez jól is van így), de ez csak a valóság egy szelete. Minél vonzóbb és lélegzetelállítóbb a poszt, általában annál több háttérmunka fekszik benne. Gondoljunk például a természetfilmekre - órákig, napokig, sőt akár hetekig forog egy kamera, mire végre megjelenik egy ritka példány. Egy év munkája 15 perben összevágva pedig azt az érzést kelti bennünk, mintha az adott ritka állatfaj élénk életet élne azon a bizonyos helyen.

"Azért küzdünk bizonytalanságokkal, mert a saját VALÓS életünket mások legeslegjobb PILLANATAIHOZ hasonlítgatjuk."

2. Mihez hasonlítgatjuk az életünket?

Általában a SAJÁT RAKTÁRHELYISÉGÜNKET (hiszen az számunkra a valóság) hasonlítjuk a MÁSIK KIRAKATÁHOZ. Nem is kell ezen többet magyarázni. Semmiképpen nem fair ez így magunkkal. Arról nem is beszélve, hogy a folyamatos összehasonlítgatással már eleve óvatosan bánjunk! Mindig a teljes egészet nézzük, és ne csak egy-egy tulajdonságot vagy élményt. Ne vigyük ezt túlzásba, inkább menjünk a saját útunkon és a saját vágyainkkal foglalkozzunk.

Szóval nem tudhatjuk, mi folyik a háttérben, mi történik a RAKTÁRHELYISÉGBEN, a színfalak mögött, ugye?

1. KIRAKAT: "Barátainkra várva Párizs egyik legautentikusabb bisztrójában..."
2. VALÓSÁG: beültünk kávézni egy teljesen kihalt étterembe, és amikor a mosdóba mentem, gyorsan lefotóztam az egyik asztalt
Ettől még persze ez az egyik kedvenc fotóm Párizsból.

 3. Inspirál vagy bosszant?

Tegyük fel a kérdést a hírfolyamunkban megjelenő posztokat nézegetve, majd végezzük el végre a piszkos munkát!

Loki, a farkaskutya állandóan ilyen klassz helyekre kirándul... vajon hogyan csinálja?? Engem ezek a képek inspirálnak.

1. Azokat a felhasználókat, akiknek posztjai inkább bosszantanak, mint szórakoztatnak, vagy esetleg untatnak, egyszerűen NE KÖVESSÜK tovább. Ezt Facebook-on az illető nem fogja érzékelni, mi viszont megszabadulunk egy kellemetlen élményforrástól. 

2. Drasztikusabb az a szelektálás, amikor egyszerűen feltesszük magunkban azt a kérdést, hogy SZÍVESEN LEÜLNÉNK-E az illetővel egy kávéra. Ha "nem" a válasz, akkor simán törölhetjük ismerőseink közül. Ez természetesen egy elég kemény húzás, és csak akkor van értelme, ha következetesen tartjuk magunkat ehhez az elvhez. 

Kávéznánk, vagy sem? Vannak olyan jól megtervezett helyek, ahol szinte mindegy, hogy mit fotózunk, nagyon jó hangulata lesz a képnek.

3. Döntsük el, hogy milyen céllal használunk egy bizonyos közösségi csatornát/ profilt. Ha üzletet szeretnénk építeni, akkor az első két lépés szükségtelen. Akár külön profilt is érdemes létrehoznunk erre a célra, így pl. különválaszthatjuk a privát és a céges életünket, és így a 2. pontban említett "kávézós tesztet" csak a privát oldalon lévő ismerősök kapcsán kell végigcsinálnunk.

4. Ahhoz, hogy a közösségi média böngészése valóban feltöltsön és inspiráljon, fektessünk abba is egy kis energiát, hogy időnként keresünk olyan ismerősöket vagy oldalakat, amelyek kimondottan érdekelnek bennünket. Ha sok olyan posztot látunk, amelyek számunkra fontos területen adnak ötleteket, vagy jó érzéssel töltenek el, egyből jobb kedvünk lesz.

A kutya-tengerpart-kávé és ezek a színek engem mindig feldobnak... Hester, a bútor-hacker oldala

4. Az én kedvenc oldalaim

Abszolút Instagram-párti vagyok, mert az sokkal "személytelenebb", a hashtagekkel kontinenseket ugorhatunk, épp ezért nagyobb az esély, hogy számunkra releváns, ÚJ, inspiráló témákba fussunk bele. A Facebook inkább arra jó, hogy a személyes ismerőseinkkel kommunikáljunk, pláne, ha a világ minden égtáján van belőlük. Egy kis Insta - válogatás, nézzétek meg őket!

Lifestyle és inspiráció:
The Do Book Company - egy klassz könyvkiadó, én Londonban vettem az első ilyen könyvet, és pont arra jó, hogy egy konkrét témában kapjunk egy új lendületet.
Idézetek - tudom, tudom közhelyek. De gondoljunk arra, hogy nem véletlenül lettek azok. Én mindig találok bennük valami aktuálisat.
Hester's Handmade Home - az Ikea (!!) blogján lettem rá figyelmes, mert tucatbútorokat "hackel", azaz egyedivé varázsol. Kutya - tengerpart - kávé az élete, ezen nem is vitatkoznék.
Sylvie, lifestyleblogger - egy kaliforniai anyuka, és én a Californication főcímdala (ld. alább a videó) miatt nagyon vágyom oda, ez a  blog tökéletesen visszaadja nekem azt a hangulatot.
Apartment Therapy - egy srác az egészséges környezetről, szuper inspriráló, azonnal kedvet kapok a rendezkedéshez
The Every Girl - karrier, női életmód... minden ami kell
Wish wish wish - London, és ezért jöhet!
Camille over the Rainbow - dekadens és párizsi, naná, hogy jöhet...
Kultúrpresszó - egy soproni üzlet és kávézó, ahova nagyon szeretek beülni

Satöbbi, satöbbi, satöbbi...

Ki tudja, miért vannak olyan életérzések, amelyekbe azonnal képesek vagyunk belehelyezni magunkat..?

Kutyás kalandorok:
Loki the wolfdog - Amerika kies vidékein él és kirándul ez a gyönyörű husky-keverék gazdájával.
Ruby the traildog - Egy vizslabarát, akinek a gazdija megszállott mountain-bike-os. A kutya pedig fut utána...

Építészet, lakberendezés:
The World of Interiors - ez a kedvenc lakberendezési magazinom, tele csakis elérhetetlen dolgokkal, de ez nem szokott nagyon zavarni... Gyönyörű fotók, házak, bútorok... Érdemes Angliában megvenni, ha arra jár az ember.
Archtech - azt hiszem, én építész akartam lenni kiskoromban...
Architecture and Design Magazine - építészeti magazin. Csodás.

A lényeg, hogy álmodozni ér! Ha már a neten vagy a mobilunkon lógunk (többet, mint nagyanyáink), legalább legyen valami értelme, töltődjünk fel, inspirálódjunk, tanuljunk valami újat!

Kövessetek minket is Instagramon!
Urban Family of Budapest
Erdélyi Csilla

Világéletemben odavoltam a kutyákért, gyerekkoromban el is hozhattuk nagypapától Ludmillát, majd Fricit, akiket kb. fél év múlva vissza is vittünk hozzá, mert kisiskolásként kibírhatatlan volt a hajnali 5 órás ébresztő. Természetesen fogalmunk sem volt a modernkori kutyatartás mikéntjeiről. De nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy legalább megpróbálhattuk. Általában azonban nem valószínű, hogy egy ilyen döntést könnyen és fájdalommentesen vissza tudunk csinálni, így nem árt mindent előre mérlegelni, és nagyon tudatosan eltervezni. Persze mi sem tettük meg ezt minden területen, így utólag jó pár vitánk volt a kutya miatt.

Az első nagy kiránduláson - már volt gyakorlatunk benne, hogyan barátkozhat a többi kutyával (Fotó: vizslafotozas.hu)

Majd a gyerek gondozza, jól ellesz vele!

Ez nagyon jól hangzik, és szuper ötlet, hogy a gyerekünk már egészen kis korában tanuljon meg felelősséget vállalni egy másik élőlényért, de 14-16 éves kor alatt szinte kivitelezhetetlen - már ha nagyobb testű kutyáról van szó.

1. Ad neki enni és inni: ez mind szép és jó, de egy napi kb. 3 perces dologról beszélünk
2. Elviszi sétálni: egészen addig, amíg a kutya fizikailag "elhúzhatja" a gyereket a pórázzal, nem fog működni. Hacsak nem egy teljesen, erre a célra kiképzett kutyáról van szó - ami azért nem az átlag. A mi vizsla-keverékünk 30 kg, így rendesen fel kell nőni a feladathoz.
3. Összeszedi a kutyakakit: nem láttam magam előtt, ahogy a nyolcévesünk próbál egy nylonzacskóba belevadászni egy darab ebkakit úgy, hogy ne legyen ő maga nyakig olyan. Azért van remény, most, 10 évesen már jól megy ez a dolog is.
4. Egy kiskutya a világ legcukibb dolga: a fotókon, a szomszédban, a kennelben... De nem egy lakásban. Én konkrétan gyes-en voltam a kutyánkkal jó pár hétig, ugyanis nem volt szobatiszta (nyilvánvalóan) és fogalmam sem volt, hogy mit csinál, ha egyedül hagyom otthon (már tudjuk: mindent szétrág és megeszik).
5. Ha már van egy gyerek, aki kötöttség, mit számít a kutya? Sokat. Ugyanis jó pár dologban pontosan ellentétje a kettő egymásnak: pl. a kutyát nem vihetjük be a boltba, éttermekbe sem igazán, nem ülhet fel velünk a repülőre csak úgy, nem jöhet ki a strandra, a sípályára...

Ez a szokás kölyökkora óta megvan: a copftépés...

6. Nyugalom vs zizegés: na ez nálunk szinte teljesen ellentétes ütemben mozog, ugyanis ha pl. a kutya végre nyugodtan pihen, csemeténk azonnal talál módot arra, hogyan keltse fel a kutya figyelmét és bírja esztelen futkározásra. Majd amikor a kislányunk akar a földön 100 db-os kirakóval játszani, teljesen felháborodik, hogy a kutya ahelyett, hogy szépen feküdne mellette, az ő haját tépi. A dolog azonban fejleszthető, sok gyakorlással és pl. közös kutyasuliba járással. De ettől még sokszor résen kell lennünk. A kutya egyébként teljesen jól alkalmazkodik a környezet intenzitásához, csak kicsit több idő kell neki a tempóváltáshoz, mint nekünk, fegyelmezett felnőtteknek.

AZ TÉNY AZONBAN, hogy nagyon sok öröm, kacagás és hancúrozás is jár a kutyatartással, és már ezért megéri a fáradságot!

Hogyan döntsük el, hogy legyen-e kutyánk?

Alább a lista, hogy miket mérlegeljünk a kutyus befogadása előtt, mert ezt nagyon kevés helyen mondják el:

1. A kutya fajtája, alaptulajdonságai
Mi ezzel nem sokat törődtünk, csak annyit, hogy labrador keverék legyen. Azóta mennyi harapós és barátságtalan labradorral találkoztam! Szóval ne bízzunk a filmek sugallatában, és a cuki fotókban sem, járjuk körbe jól a témát. Ugyanis nem mindegy, hogy honnan származik a kutya (ld. köv. pont), hogyan szocializálták. Ezen kívül fontos a kutya mozgásigénye is, nem mindegy, hogy a kutya napi 10 perc vagy 3 óra futkosás után fárad el. 

Ebből az alomból került hozzánk a kutyánk egy szép karácsonyi reggelen...

2. Tenyésztő, szaporító és mentett kutya
A tenyésztők világába nem látok bele, mert nem terveztünk ilyesmit, de ott is nagyon fontos, hogy körültekintően válasszunk. Azt tudni kell, hogy egy megbízható alomból származó kiskutya minimum 200.000 forintba kerül, de inkább többe.

A szaporító TILOS!!! De ezt sajnos laikus szemmel sokan nem szúrják ki, mivel a kölykök cukik, jó nincs törzskönyv, de sebaj - 30.000 forint pedig normális árnak tűnik. Csakhogy pont erre épít ez a szélhámos csapat, hogy sokan bedőlnek ezeknek a szempontoknak. A legfőbb baj, hogy a szaporítók nem ügyelnek arra, hogy az apaállat ne közeli "rokon" legyen, nem szűrik a jellemző betegségekre a kutyákat, és ami a legszörnyűbb, nem hagyják, hogy az anyaállat szervezete regenerálódjon, mert újabb és újabb almoknak kell "termelődniük". Ha mázlink van, akkor akár egészséges kutyushoz is juthatunk így, de általában komoly viselkedészavarok és/vagy betegségek jelentkeznek előbb-utóbb, ami senkinek sem jó.

Mi a mentett/talált/egyéb keverék kutya mellett döntöttünk (bár keletkezésük azért itt sem tükrözi minden esetben a felelős kutyatartást). A mi kutyusunk egy vizsla - és kb. 20% golden retriever keverék.

Ugye ellenállhatatlan? Az a cuki is pofija...

3. Sétálóhelyek, napközbeni és szabadság alatti elhelyezés
Fontos átgondolni, hogy hogyan fogunk együtt élni a kutyánkkal. Nekem a home-office (otthonról dolgozás) adta az ötletet, hogy legalább legyen valaki mellettem napközben. Azt mondjuk nem gondoltam, hogy egy vizslának a napi 1,5 óra rohangálás a minimum, ami azért váltott műszakban is elég időigényes foglalatosság. Mondjuk így van mentségem rá, hogy miért nem sportolok ezen felül. A kertes ház óriási helyzeti előnyt jelent, főleg a reggeli-esti "séta" miatt, bár hozzáteszem, hogy kutyánk abszolúte alkalmazkodott ahhoz, hogy éjszaka 10-12 órán át nem igényli a sétafikálást.
Amit nem igazán gondoltunk át, az az utazgatások megszervezése. Sok helyre kényelmetlen vagy lehetetlen elvinni a kutyát, ilyenkor "táborozni" megy, ami nem túl olcsó, napi 3000 forint.

4. Egészségügyi ellátás, biztosítás
Ezt sem gondoltam volna azelőtt, mielőtt nem lett saját kutyánk. A kutyáknak ugyebár nincs TB-jük, az állatorvosi költségek azonban az "emberorvosiak" közelében vannak. A kötelező és ajánlott oltások még ok, elmennek, de a miénk pl. félévesen megevett valamit a Dunaparton, ami miatt 2 hétig élet-halál között lebegett, CT, infúzió, gyógyszerek, egy őrület. Kb. 80.000 forintunkba került mindez. Így megfontolandó a biztosítás kötése.

Ki az, aki kedvet kapott a kutyatartáshoz? És kinek ment el a kedve? Írjátok meg tapasztalataitokat! 
Biztosan még sokat olvashattok kutyás kalandjainkról itt a blogon!

Az idomítás csodája: ő nem fekszik a kanapén. Hiszen két lába a földön van... Hozott ajándékot meg nem is??

Ti szoktatok a városban turista szemmel járni? Bevallom, én ezt nagyon szeretem, azért is, mert egyébként nem nagyon jut idő arra a hétköznapokban, hogy csak úgy céltalanul bolyongjunk és új helyeket fedezzünk fel. Aztán nálunk a második fázis az, hogy ha megtaláltuk a tökéletes helyeket, akkor szinte már mániákusan, mindig ugyanoda megyünk vissza... Ti hogy vagytok ezzel?
Hétvégi séta a Parlament előtt...

Nekünk nagy kedvencünk Lipótváros - leginkább a Szabadság tér és a Bazilika közötti rész, ami hétvégén egészen kihalt, ezért jókat lehet sétálni, és a sok külföldi miatt tényleg úgy érezhetjük, mintha nem is a saját városunkban járkálnánk (mi jó ideig laktunk is ezen a környéken, és imádtuk). Vasárnapi ebéd után pedig már szinte kötelező túrát teszünk a belvárosban egy kis kávé és süti apropóján.

A kedvenceink:

1. Espresso Embassy

Először is imádom a nevét: Kávé Nagykövetség. Zseniális. Specialty kávét készítenek, ami azt jelenti, hogy valóban kézműves (utálatig sikerült ezt az elnevezést szajkózni, de attól még az) a kávé, amelyet az etikus termesztéstől kezdve a pörkölésen át nagyon gondosan felügyelnek. A trendi "harmadik hullámos" kávékat már nem pörkölik meg annyira, mint azt az olaszoknál megszokhattuk, ezért kevésbé a pörkölés kesernyés, mint inkább a kávébab csipkebogyósan savanykás íze dominál. A cél az, hogy minél inkább visszaköszönjön a termőhely és a kávéfajta jellegzetes ízvilága. Ha be akarunk vágódni a baristáknál, semmiképpen ne kérjünk bele cukrot. Egy kis tejet esetleg.
Egyértelmű, hogy a kutyánk is imád idejárni...
Espresso Embassy
1051 Budapest, Arany János u. 15, 1051

2. Gianni utcájának legcukibb üzlete

A Pomo d'Oro egy fogalom, mint ahogy Gianni neve is, de a nála megszokottaktól eltérően a sarokhoz közel eső kis fagyizó-sütiző egy igazi meglepetés. Először is 450 Ft egy espresso, és 100 - 500 Ft (!!!) körül kaphatunk csodás olasz édességeket. A kínálat állandóan változik, családunk legfiatalabb tagja a panna cottá-ra esküszik. De igazából ott még sosem csalódtunk. A fagyi utánozhatatlan - de az csak tavasszal lesz ismét.
Ez az üzlet étlapja..
Gelateria Pomo d'Oro
1051 Budapest, Arany János u. 12.

+1 Lumas Gallery

Ez a megszokott vasárnapi körünk harmadik állomása szokott lenni. Sportot űzünk abból, hogy körbesétálunk, gyönyörködünk az elérhetetlen árú fotókban, majd elhozzuk a katalógust, és otthon folytatjuk a nézegetést. Legalább nem hizlal.
Két kedvenc egy fotón: egy csodás Espresso Embassy kávé és a Lumas katalógusa
Lumas Budapest Galéria
1051 Budapest, Október 6. u. 21.

Amik a vasárnapi körön kívül esnek, mégis 1-2 hetente legalább egyszer útba ejtjük:

3. Casca

Ez a csokibolt a VI. kerületben van ugyan, de gyönyörű a séta az Andrássy úton keresztül. Sokszor ide csak egyetlenegy szem csokiért ugrom be ha éppen arra járok (a zölddiós az abszolút kedvencem). Az tetszik a legjobban a helyben, hogy 2 perc alatt, 2-300 forintért egy falat tökéletes csoki olvadozhat a szánkban. Oké, annyiba kerül, mint egy tábla Milka, de az élmény egyedi, mert nagyon ügyelnek a legtökéletesebb minőségre. Annyira "labori" a fehérkesztyűs tálalás, hogy eszembe sem jutna mondjuk fél kilóval feltankolni.

!!! VASÁRNAP AZONBAN NINCSENEK NYITVA !!!
Így néz ki az "étlap" - itt kesztyűs kézzel bánnak még a csokival is!
CASCA - Kézműves csokoládé és kávé
1061 Budapest, Jókai tér 3.

4. Édesmindegy

Újlipótvárosban imádom a Pozsonyi utcát, amely egy külön világ Pesten belül. Mivel közel lakunk, és sok szálon kötődünk ide, mindig találkozom ismerőssel - mint egy kisvárosban. Az Édesmindegyben is - ahogy az elején említettem, a szokások rabjai vagyunk - mindig ugyanazt kérem: a morzsapitét. Akkora az adag, hogy egy fél étkezéssel felér, hozzá isteni citromos joghurtkrém dukál. 
Igazi belvárosi hangulat...
Édesmindegy desszertbár
1137 Budapest, Pozsonyi út 16.

Nektek mik a kedvenc helyeitek? Szoktatok hétvégén csak úgy "korzózni"?

Amikor 20 éves voltam, úgy gondoltam, hogy ha végre "révbe" érek, azaz lesz férjem, gyerekem, házam, kutyám, kocsim és vitorláshajóm, onnantól semmi más dolgom nem lesz, mint hátradőlni, és élvezni az életet. Ehhez képest az életünk egy állandó változás, amellyel ha nem tartjuk a lépést, akkor bizony hamar "megöregszünk", kiégünk és válunk zsémbelődő, állandóan a múltat idézgető, unalmas középkorúakká.

Mire is vágyunk pontosan? Biztosan ugyanarra, mint 20 éve?
Fotó: ezustszalag.hu

De hogyan őrizzük meg a lelkesedést?

Az egész a hozzáállásunkon múlik. Totális naivitás azt képzelni, hogy a körülöttünk történő változásokra elegendő mindig a megszokott sémákkal, ugyanazzal a hozzállással reagálnunk. Ez egy bizonyos ideig működhet, de sajnos vagy éppen szerencsére történhetnek nagy változások is a családi életünkben, a munkahelyünkön, a gazdaságban... ilyenkor már nem dughatjuk a fejünket a homokba. Aki így tesz, az egyre keserűbb élményeket szerez magának és szeretteinek is.

Először is nézzünk tükörbe!

A legjobb módszer az, ha akár családi, baráti beszélgetések segítségével megpróbálunk egy viszonylag reális képet festeni a helyzetünkről, és nagyon higgadtan azt is átgondoljuk, hogy hova szeretnénk eljutni, mi a legfontosabb (de tényleg, szívből jövően!!) számunkra az életünkben. 

Ismerjük fel, ha egy életszakasz lezárult!

Ez az egyik legnehezebb feladat, mivel egy-egy életszakasz éveken át eltarthat, és annyira beleszokhatunk, hogy észre sem vesszük, hogy már mások lettek a prioritások, míg mi teljesen beleragadtunk egy korábbi szerepbe és felesleges energiákat pazarolunk felesleges dolgokra. Az én életemben a gyerekvállalás időszaka az, ahol már figyelmeztetnem kell magamat arra, hogy éppen mik a kislányom - igencsak dinamikusan változó - igényei. Mint ahogy Endre barátom egyszer nagyonis határozottan rávilágított erre abban az időszakban, amikor szinte minden délután sírógörcsöt kaptam, hogy már megint nem érek oda elég korán a gyermekemért a suliba, ezzel a kérdésével:

- Most mi lenne a legfontosabb neked? Karrier? Család?
- Természetesen a gyerek. Szeretnék minden nap időben odaérni érte, hogy játszhassak vele hétköznap is.
- Ok, akkor fogadd el, hogy ez (a gyerekkor) most egy pár év az életedben, amikor meg kell oldanod a rugalmas délutáni időbeosztást.
- Igen, de ez itt lehetetlen. Próbáltam, falakba ütköztem.
- Erről beszélek. Állj fel, és keress mást.

Bal szélen láthattok, mint boldog anyuka, aki már odaér a kislányáért a suliba. Jobb szélen pedig Mariann barátnőm, akinek az első ügyfelemet köszönhetem.

Minél előbb lépjünk tovább!

Az állam is leesett, de ez a beszélgetés egy akkora lendületet adott, hogy 2 hónapon belül már a régi-új saját tanácsadó cégemben ültem, és az első ügyfelem első sajtóeseményére készültem. Döbbenet, hogy amint eldöntöttem azt, hogy továbblépek, szinte pillanatok alatt állt össze az új munkám, az ötletek, a lehetséges partnerek. Így mertem régi álmomat és kislányom már-már mániává hizlalt kívánságát is megvalósítani, hogy befogadtunk egy kiskutyát is - otthonról dolgozva ez már nem jelentett nagy problémát (illetve kicsit igen, de erről máskor). Igazán hű munkatársam lett, nem mellesleg az egész családot naponta legalább egyszer megnevetteti és minden nap rávesz bennünket egy nagy sétára.

Kutyuskánk lobogó fülekkel - mindig mosolyt csal az arcunkra