Emlékszem, hogy 30 évesen, kommunikációval foglalkozva totálisan irrelevánsnak tartottam a "silversurfer" vagy ötvenentúli megnevezéseket. Nem is értettem, hogy miért kellene érett felnőttek igényeivel foglalkozni, hiszen ők már kész és bölcs emberek, rengeteg élettapasztalattal. Maximum a gyógykezelések és gyógyszerek vagy esetleg a nyugdíjbiztosítások közötti válogatás okoz nekik gondot. Ahogy azonban elhagytam a 40-et és az 50-hez közeledem, egyre erősebben érzem át azt, hogy bizony ez a korszak legalább annyira gyötrő lelki változásokat hozhat, mint a kamaszkor. Néhány kedvenc, nagyon könnyed film ennek bemutatására - és egy kis szórakozásra.
Egy tündéri páros: Diane Keaton és Jack Nicholson. Kép: port.hu
1. Minden végzet nehéz
Szenzációs vígjáték, két szuper színésszel, Diane Keatonnal és Jack Nicholsonnal. A vérnyomásmérős szexjelenettel szerencsére még nem tudok mit kezdeni, de biztosan annak is eljön az ideje. Imádom azt a részt, amikor kiderül a vén nőcsábász számára, hogy 60 felé nem csak a 30-as csajok jöhetnek be. Pazar az egész!!
2. Férfit látok álmaidban
Anthony Hopkins - az egyik kedvenc figurám a filmben - itt nem negyvenes, vagy ötvenes, hanem pontosan 73 éves, de tökéletesen végigkísérhetjük életközépi válságát: új kocsi, új külső, új és fiatal nő. Zseniális - mint általában minden Woody Allen-rendezés. Ez egyébként annak a 4 európai filmnek (Vicky, Christina, Barcelona - Éjfélkor Párizsban - Rómának szeretettel) a londoni része, amelyet a készítők a csodás városok pr-jének is szántak, szerintem hatalmas sikerrel.
3. Egyszerűen bonyolult
A Baldwin család legidősebb férfitagját talán senkinek sem kell külön bemutatni - ebben a filmben Alec Baldwin szinte saját magát alakítja: a felnőtt gyerekeit otthagyó apát (Kim Basingertől való viharos válása nagyon megviselte), aki egy hároméves kis terrorista és egy terhes feleség mellett próbál nagyon boldognak mutatkozni. Nancy Meyers jónéhány filmje nálam csúcslistás (pl. a Holiday és a fent említett Minden végzet nehéz), ez kevésbé, mert nem happy end a vége. Mármint nem olyan habos-babosan happy end. Ettől még iszonyú vicces jelenetek is vannak benne, és jó kárörvendve végignézni az 50-es szuperjóképű pasi nyűglődését új (fiatal) családjával. Ami persze nem szép dolog, de ettől még jól esik.
4. A kezdő (vagy inkább gyakornok)
Nem volt túl sok elvárásom a filmmel kapcsolatban, mert Anne Hathawayt valamiért nem szeretem (kivéve az Ördög Prádát visel c. filmben), de ez mégis klassz volt. Nagyon tetszik az az üzenet, hogy egy idős ember (Robert de Niro, kb. 70 évesen) lazán felveszi a kesztyűt, és beáll egy huszonévesek irányította startup-ba gyakornokként dolgozni. Bárcsak ilyen lenne a mi világunk is!
5. Ízek, imák, szerelmek
Irtó hosszú film, nem is annyira vígjáték, mint inkább romantikus, benne jónéhány unalmas, vagy túlságosan klisészerű jelenettel, de mégis van egy jó pár értékes üzenete. Javier Bardem a pedig az 1992-es Jamón, jamón óta egyik nagy kedvencem, így már csak őmiatta is szívesen megnéztem többször is a filmet. A mondat, amely mégis megragadt a fejemben a Balin élő gyógyítótól származik, aki azt magyarázza Julia Roberts-nek, hogy ha nincs egyensúly, elvész az erőnk. Mennyire igaz ez! És a legnehezebb, hogy mennyire kevés dolog is elég ahhoz, hogy felboruljon ez az egyensúly. Érdemes 40 fölött sokkal tudatosabban odafigyelni életünk minden részletére.
