Három hete voltunk egy pár napot Londonban, és hatalmas örömmel tölt el, hogy olyan dolgokat tudtunk csinálni, amit a 10 évesünk is élvezett (azaz nem mentünk egymás agyára). A séta nagyszerű foglalatosság egy nagyvárosban is: rengeteg a látnivaló, érezhetjük a város lüktetését, megfigyelhetjük a sokféle embert, spontán felfedezéseket tehetünk és nem mellesleg fizikailag is remekül elfáraszt. Londonban nem könnyű erre olyan helyet találni, ami érdekes de mégsincs tömeg.

Előző bejegyzésemben a közlekedésről, szállásról, shoppingolásról olvashattatok - és hogy ne legyen hosszú, íme itt a második rész a kedvenc sétánkkal, evés-ivással. Vendéglátó főiskolás tanulmányaimból és tapasztalataimból is arra emlékszem, hogy a brit gasztronómia azért nem annyira kifinomult, hogy érdemes lenne rá odafigyelni. Egyetlenegy ételt készítettem el akkor, az a "yorkshire puding" volt, amelyet hagyományosan sültekhez tálalnak. Elég megnézni az összetevőket, és már tudhatjuk is, hogy egy semleges, lisztes köret - végülis ez az angol galuska megfelelője. Sőt, arra is élénken emlékszem, hogy 20 éve, amikor még nem volt kávé-forradalom, és kértem egyet London egy menő kávézójában, kb. 2 deci löttyöt (azaz amerikai kávét) kaptam, amit nem is bírtam meginni. De szerencsére Anglián is végigsöpört a gasztroforradalom, van Jamie Oliver, Gordon Ramsay...

Fish & chips - azaz bundázott hal sült krumplival

Ételek terén kihagyhatatlan a "fish and chips", amelyhez a köret nem a magyar értelemben vett chips-et, hanem sült krumplit, "pommes frites"-t jelent. A hal pedig hozzá egy vagy több szép szelet, bundázott rántott hal, amely általában tőkehal, és sörtésztába (ez nagyjából egy tej helyett sörrel készült sűrű palacsintatészta, sütőporral, kukoricakeményítővel) forgatva sütik meg. Jár még hozzá zöldborsó(püré) is. Két másik fogás, amelyeket szintén kaphatunk a pub-okban, a burger és a club szendvics. Gyerekkel viszont sok pub-ba nem lehet bemenni 18.00 óra után. Éttermek között van jó és rossz tapasztalatunk is, a globális láncokat és egyéb franchise-ok nagy részét azért mindenképpen megéri kihagyni.

Southbank séta: Tower Bridge - St. Paul's Cathedral

Mivel közel 25 éve kint élő barátnőm szállásolt el bennünket pár éjszakára, követtük ajánlását, és tettünk egy tényleg klassz sétát - amit 2 nap múlva meg is ismételtünk:
- láttuk a Tower Bridge-t, ami az egyik legfontosabb jelképe a városnak, sőt át is sétáltunk rajta
- majd végigsétáltuk a Temze déli partján (Southbank)
- átkeltünk a Millenium hídon (amely egy gyalogos híd)

Nagyon vonzanak az ikonikus építmények, így én külön élveztem ebben a sétában, hogy még sokáig vissza-visszapillanthattunk a Tower Bridge-re

De nézzük, mik voltak a legjobb élmények:
Érkezés metróval a Tower Hillhez. Mi egyszer DLR-rel a Tower Gateway-hez érkeztünk. Itt azonban sajnos nem jó kijáraton mentünk ki, így abszolút rossz irányban és nem is túl szép környéken kóvályogtunk jó 20 percig. Egyszercsak azonban elénk ugrott egy gyönyörű luxuskikötő és iroda/lakópark, a St. Katharine Docks, szóval megérte eltévedni.

A Tower Bridge-n a legmeglepőbb dolog a kislányunknak a nagyon rikító, türkizkék festés volt. Iszonyúan fújt a szél, de azért átküzdöttük magunkat, majd elindultunk a folyóparton felfelé. Itt az első gyerekbarát, vagy inkább tinibarát megálló a Hays Galleria volt, amelynek a passzázsában egy 1987-ben megalkotott menő szobor áll, "Navigátorok" címmel. Szóval itt kávéztunk, majd sétáltunk tovább.

A déli partról tökéletesen láthatjuk a "City"-t, London belvárosát, pénzügyi központját 

A London Bridge alatt nem lehet a parton átmenni, így egy kicsit távolodva a Temzétől kell átkelni a hídra vezető úton, majd a Southwark Cathedral mellé érkezünk (fent vonatok járnak). Na itt egy szuper streetfood piac található (Borough Market), ahol a paellától kezdve a pastramin, a jamaicai szendvicsen át a burgerig mindent lehet kapni, és állva-ülve megenni. Isteni ételeket ettünk itt.

Nagyon bájosak a vörös téglás épületek és a rengeteg zöld növény...

Majd ismét a Temze felé haladva kis utcákon mentünk, itt azért már nagyobb volt a tömeg. Elhaladtunk a Winchester Palota romjai mellett - a régi nagyteremnek egy egész fala áll még. A középkori London egyik legnagyobb épülete volt, a XIII. században építették, a winchesteri püspökök "szállodája" volt, de 1814-ben leégett.

A Globe Színház volt a következő állomás. Mielőtt odaértünk volna, véletlenül betévedtünk a színház adminisztrációs épületébe, ahol alul volt egy menza  - legközelebb biztosan megnézzük magunknak a választékot. 1599-ben Shakespeare társulata építette meg a Temze déli partján álló színházat, amely azonban hamarosan sajnos leégett. Egyszer újjáépítették, de 1644-ben lebontották. 1997-ben elkészült az eredeti deszkaszínház korhű másolata, amely azóta is élénk színfoltja a város kulturális életének. Az előtérben nézelődtünk egy kicsit (+mosdólátogatás, amit ha szerencsénk van, jól el lehet intézni múzeumokban vagy szállodákban).

A korábban imbolygó gyalogoshíd - háttérben a St. Paul katedrálissal

Innen a Milleniumi hidat már el sem lehet eltéveszteni - természetesen 2000-re készült el, de hamarosan le is zárták, mert érezhetően instabil volt. A hibák kijavítása után 2 évvel később nyitott újra. Ahogy átérünk a gyakran szeles Temze fölött, bal kéz felöl a City of London Schoolt láthatjuk, ami egy hatosztályos fiúiskola.

Ami most kimaradt, az a Soho és a nagy kedvencem, a Covent Garden - oda mindig elmegyek, ha Londonban járok, mert egy mozgalmas piac éttermekkel, kávézókkal és szórakoztató (a gyerek imádja) utcai művészekkel.
Imádunk utazni! Ti?