Lifestyle a városban: kutya, gyerek, munka, suli, stílus, gasztronómia és KÁVÉ

Kutya vagy nem kutya?

Jól gondoljuk meg, mert óriási a felelősség!

2017. február 16. - Csilla Erdelyi

Világéletemben odavoltam a kutyákért, gyerekkoromban el is hozhattuk nagypapától Ludmillát, majd Fricit, akiket kb. fél év múlva vissza is vittünk hozzá, mert kisiskolásként kibírhatatlan volt a hajnali 5 órás ébresztő. Természetesen fogalmunk sem volt a modernkori kutyatartás mikéntjeiről. De nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy legalább megpróbálhattuk. Általában azonban nem valószínű, hogy egy ilyen döntést könnyen és fájdalommentesen vissza tudunk csinálni, így nem árt mindent előre mérlegelni, és nagyon tudatosan eltervezni. Persze mi sem tettük meg ezt minden területen, így utólag jó pár vitánk volt a kutya miatt.

5be7b963-eb38-4066-ad67-4fc2308de6cf.JPG

Az első nagy kiránduláson - már volt gyakorlatunk benne, hogyan barátkozhat a többi kutyával (Fotó: vizslafotozas.hu)


Majd a gyerek gondozza, jól ellesz vele!

Ez nagyon jól hangzik, és szuper ötlet, hogy a gyerekünk már egészen kis korában tanuljon meg felelősséget vállalni egy másik élőlényért, de 14-16 éves kor alatt szinte kivitelezhetetlen - már ha nagyobb testű kutyáról van szó.

1. Ad neki enni és inni: ez mind szép és jó, de egy napi kb. 3 perces dologról beszélünk
2. Elviszi sétálni: egészen addig, amíg a kutya fizikailag "elhúzhatja" a gyereket a pórázzal, nem fog működni. Hacsak nem egy teljesen, erre a célra kiképzett kutyáról van szó - ami azért nem az átlag. A mi vizsla-keverékünk 30 kg, így rendesen fel kell nőni a feladathoz.
3. Összeszedi a kutyakakit: nem láttam magam előtt, ahogy a nyolcévesünk próbál egy nylonzacskóba belevadászni egy darab ebkakit úgy, hogy ne legyen ő maga nyakig olyan. Azért van remény, most, 10 évesen már jól megy ez a dolog is.
4. Egy kiskutya a világ legcukibb dolga: a fotókon, a szomszédban, a kennelben... De nem egy lakásban. Én konkrétan gyes-en voltam a kutyánkkal jó pár hétig, ugyanis nem volt szobatiszta (nyilvánvalóan) és fogalmam sem volt, hogy mit csinál, ha egyedül hagyom otthon (már tudjuk: mindent szétrág és megeszik).
5. Ha már van egy gyerek, aki kötöttség, mit számít a kutya? Sokat. Ugyanis jó pár dologban pontosan ellentétje a kettő egymásnak: pl. a kutyát nem vihetjük be a boltba, éttermekbe sem igazán, nem ülhet fel velünk a repülőre csak úgy, nem jöhet ki a strandra, a sípályára...

untitled.jpg

Ez a szokás kölyökkora óta megvan: a copftépés...


6. Nyugalom vs zizegés: na ez nálunk szinte teljesen ellentétes ütemben mozog, ugyanis ha pl. a kutya végre nyugodtan pihen, csemeténk azonnal talál módot arra, hogyan keltse fel a kutya figyelmét és bírja esztelen futkározásra. Majd amikor a kislányunk akar a földön 100 db-os kirakóval játszani, teljesen felháborodik, hogy a kutya ahelyett, hogy szépen feküdne mellette, az ő haját tépi. A dolog azonban fejleszthető, sok gyakorlással és pl. közös kutyasuliba járással. De ettől még sokszor résen kell lennünk. A kutya egyébként teljesen jól alkalmazkodik a környezet intenzitásához, csak kicsit több idő kell neki a tempóváltáshoz, mint nekünk, fegyelmezett felnőtteknek.

AZ TÉNY AZONBAN, hogy nagyon sok öröm, kacagás és hancúrozás is jár a kutyatartással, és már ezért megéri a fáradságot!

Hogyan döntsük el, hogy legyen-e kutyánk?

Alább a lista, hogy miket mérlegeljünk a kutyus befogadása előtt, mert ezt nagyon kevés helyen mondják el:

1. A kutya fajtája, alaptulajdonságai
Mi ezzel nem sokat törődtünk, csak annyit, hogy labrador keverék legyen. Azóta mennyi harapós és barátságtalan labradorral találkoztam! Szóval ne bízzunk a filmek sugallatában, és a cuki fotókban sem, járjuk körbe jól a témát. Ugyanis nem mindegy, hogy honnan származik a kutya (ld. köv. pont), hogyan szocializálták. Ezen kívül fontos a kutya mozgásigénye is, nem mindegy, hogy a kutya napi 10 perc vagy 3 óra futkosás után fárad el. 

bb7fdf97-aa3d-4554-a9d7-e8bec6eacae0_1.JPG

Ebből az alomból került hozzánk a kutyánk egy szép karácsonyi reggelen...

2. Tenyésztő, szaporító és mentett kutya
A tenyésztők világába nem látok bele, mert nem terveztünk ilyesmit, de ott is nagyon fontos, hogy körültekintően válasszunk. Azt tudni kell, hogy egy megbízható alomból származó kiskutya minimum 200.000 forintba kerül, de inkább többe.

A szaporító TILOS!!! De ezt sajnos laikus szemmel sokan nem szúrják ki, mivel a kölykök cukik, jó nincs törzskönyv, de sebaj - 30.000 forint pedig normális árnak tűnik. Csakhogy pont erre épít ez a szélhámos csapat, hogy sokan bedőlnek ezeknek a szempontoknak. A legfőbb baj, hogy a szaporítók nem ügyelnek arra, hogy az apaállat ne közeli "rokon" legyen, nem szűrik a jellemző betegségekre a kutyákat, és ami a legszörnyűbb, nem hagyják, hogy az anyaállat szervezete regenerálódjon, mert újabb és újabb almoknak kell "termelődniük". Ha mázlink van, akkor akár egészséges kutyushoz is juthatunk így, de általában komoly viselkedészavarok és/vagy betegségek jelentkeznek előbb-utóbb, ami senkinek sem jó.

Mi a mentett/talált/egyéb keverék kutya mellett döntöttünk (bár keletkezésük azért itt sem tükrözi minden esetben a felelős kutyatartást). A mi kutyusunk egy vizsla - és kb. 20% golden retriever keverék.

tapi.jpg

Ugye ellenállhatatlan? Az a cuki is pofija...

3. Sétálóhelyek, napközbeni és szabadság alatti elhelyezés
Fontos átgondolni, hogy hogyan fogunk együtt élni a kutyánkkal. Nekem a home-office (otthonról dolgozás) adta az ötletet, hogy legalább legyen valaki mellettem napközben. Azt mondjuk nem gondoltam, hogy egy vizslának a napi 1,5 óra rohangálás a minimum, ami azért váltott műszakban is elég időigényes foglalatosság. Mondjuk így van mentségem rá, hogy miért nem sportolok ezen felül. A kertes ház óriási helyzeti előnyt jelent, főleg a reggeli-esti "séta" miatt, bár hozzáteszem, hogy kutyánk abszolúte alkalmazkodott ahhoz, hogy éjszaka 10-12 órán át nem igényli a sétafikálást.
Amit nem igazán gondoltunk át, az az utazgatások megszervezése. Sok helyre kényelmetlen vagy lehetetlen elvinni a kutyát, ilyenkor "táborozni" megy, ami nem túl olcsó, napi 3000 forint.

4. Egészségügyi ellátás, biztosítás
Ezt sem gondoltam volna azelőtt, mielőtt nem lett saját kutyánk. A kutyáknak ugyebár nincs TB-jük, az állatorvosi költségek azonban az "emberorvosiak" közelében vannak. A kötelező és ajánlott oltások még ok, elmennek, de a miénk pl. félévesen megevett valamit a Dunaparton, ami miatt 2 hétig élet-halál között lebegett, CT, infúzió, gyógyszerek, egy őrület. Kb. 80.000 forintunkba került mindez. Így megfontolandó a biztosítás kötése.

Ki az, aki kedvet kapott a kutyatartáshoz? És kinek ment el a kedve? Írjátok meg tapasztalataitokat! 
Biztosan még sokat olvashattok kutyás kalandjainkról itt a blogon!

888ef113-d3aa-47e1-b5cd-9ccc9b4797d9.JPGAz idomítás csodája: ő nem fekszik a kanapén. Hiszen két lába a földön van... Hozott ajándékot meg nem is??

A bejegyzés trackback címe:

http://urbanfamily.blog.hu/api/trackback/id/tr7612184102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2017.02.28. 15:35:31

Ott az a fotó a poszt végén. Szerintem az minden vesződséget megér.

Baron Darth Von Vaderham Béla 2017.02.28. 15:35:36

Nálunk itthon egy kilenchónapos KÁJ kan kutyus van. Dokinál mértük, 48 kiló:)
Ami fontos, főleg közös kerttel rendelkezőknek. Nagyon gondolják meg, szeretnének-e kutyát. Mi nekünk azért kell költözni, mert az egyik lakó, akinek 4 hónapos korában tetszett a kiskutya, most már fél tőle és fenyegetőzik.

Aranyi Gábor 2017.02.28. 15:35:41

32 kg-s fajtatiszta, rozsdásvörös vizsi fiúnk van... A vizsi helye a kanapé, ennek hiányában a franciaágy. Ez alap. A napi másfél óra futás is. Akinek még nem volt vizsije, az vagy nem tudja, mit vesztett, vagy nem is érdemes erre... A vizsi szebb, jobb, okosabb, kötelességtudóbb, kitartóbb, EMBERIBB nálunk. Egy dolog nem hangzott el róla: bújós. Ha Z-alakban fekszem le, akkor a hasamnál gömbölyödik össze, a feje az ajtó felé! a kezem a feje ALATT. Ha a nyakára v. bárhová RÁ tenném, vagy ha megmoccannék, olyan átható morgásba kezd, hogy csak na! Hogy képzelem???!!! Megmozdulni, amikor már Ő lefeküdt??? ... Reggelre a hátamhoz simul teljes hosszában elnyúlva (hőtágulás). TUDJA, mikor kelünk, előtte egy perccel már fölöttem áll, és feszülten figyeli az arcom. Ha az egy perc eredménytelenül telik el, akkor jön a pacsi v. orrbökdösés az arcomra. Ha ez segít, akkor jó, ha nem, akkor is a következő fokozat a fültől fülig tartó vizsla-nyelvespuszi. Aztán a méteres ugrás a levegőbe - onnan startol a pórázért. És nem érti, hogy nekem fel kell öltöznöm a séta előtt... Ezt sürgetné úgy, hogy felülne az ölembe... (??), vagy magához kotorná a cipőt fűző kezem... Ha sétaidő van , de szeretném befejezni a mondatot, elmenteni a munkát, a képet, és neki túl sürgős ezt kivárni, akkor felmászik az ölembe, és fizikailag elszeparál a géptől. Akkor is felül az ölembe, ha dajkálódhatnékja van, és nem érti (pedig okosabb nálam), hogy lehet, hogy 3 hónaposan pont elfért, most meg "lefolyik" rólam, ha két kézzel nem tartom... Azért megoldja (mondom, hogy ő az okosabb): az ölembe ül, és végigdől rajtam, a feje a vállamon, akkor olyat sóhajt, mint elalváskor -ez után nem célszerű megmozdulni... Egy ideig... A másik vizslaszokás: ha hazajön falaki, elmarja a kezét, és fut vele egy kört a lakásban... Nem csípő, hanem vadfogó harapása van - valami elképesztő gyöngédséggel tudja harapdálni a kezünket, vagy úgy tartani a pofájában, hogy mozdulni ne tudjunk - és semmi nyoma utólag! Ha tovább voltunk távol, mint szerinte kellett volna, akkor felmegy az ágyra, és amint elhaladunk, azonnal a nyakunkba rakja a lábát, átölel, húz magához, és olyanokat sóhajt, mint a kisgyerek, akit hosszú sírás után végre felvesz az ember... Alapból békés és játékos a többi kutyával/emberrel - ha valakinek nem tetszik, azzal legközelebb már nem, ha valamelyik kutya megtámadja, kitér és visszakap, brutális erővel szorítja a másikat. És legközelebb nem várja meg, hogy a másik támadjon.... Mindezt magától tudja és csinálja, mert hagytam maximálisan kibontakozni az egyéniségét... Ki nem állhatom, amikor megadóan, összezuhanva kushad, és várja, hogy motiváljam... Kiváló a helyzetfölismerési és a fölismert helyzethez való alkalmazkodási, annak megoldására törekvési készsége. Egész embert kíván maga mellé, többet is... nem három, de 18 (TIZENNYOLC) órán át képes dolgozni, egyszer kipróbáltam... Nekem több napiig tartott utána kipihenni magam, nekik "csak" 8 órába...

kübli 2017.02.28. 15:35:45

csak praktikus tanácsként jegyezném meg, hogy ugyan valóban nincs TB-je a kutyusoknak, viszont a lakásbiztosítás mellé lehet kötni kisállatbiztosítást, ami ha nem is fogja fedezni az összes orvosi kiadásunkat, de betegség esetén kifizeti az ellátás költségét.

carrot cake 2017.02.28. 15:35:55

Nagyon jó cikk ! A ktya egy remek dolog, sok mindenre megtanít akinek van rá fogékonysága. Pl jutalmazás alapú tanítás, türelmesség. Mindig boldog, örül, kimozdít a tespedtségből és még egy csomó dolog.
Ugyanakkor lelkiismeret furdalást okoz nyaraláskor, vagy olyan programok alakításában ahová ő nem jöhet. Nem szívesen hagyja az ember magára és másra sem.

Serivor 2017.02.28. 15:35:57

Az első rész 4. pontja nagyon félrement. Nagyjából az iskolaév végén kaptuk meg a kiskutyát, egész nyáron a gyerekkel volt, iskolakezdésre tökéletesen szobatiszta. (2.5 kilósan hoztuk el, a gyerek elbírt vele!)
Egyetlen egy újságtartó sarkát rágta meg, a tiltást vette, és azóta sem szegte meg. Persze kapott saját rágnivalót, amit a konyhaasztal alatt rágott szecskává, ezzel le is szokott a rágcsálásról. A fürdőszoba ajtót becsukjuk, ha elmegyünk, nehogy hozzáférjen valami vegyszerhez - más óvintézkedésre nincs szükség.
A lakásba lépve az első parancs a villanydrót tiltása volt; eleinte féltünk, hogy áramütést kap, de féléves korában már rendszeresen befészkelte magát a számítógép mögötti helyre, 30 kábel közé, sose volt baj belőle.
Amikor nem vagyunk otthon, kijár az erkélyre a neki épített kilátóra, vagy végre kialussza magát.
Napi 3-4 séta, egy-két óra együtt játszás elég neki - lakásba nem veszünk vizslát.

Mr Eggs · http://farmprojekt.blogspot.com/ 2017.02.28. 15:36:01

Az én kislányom (4) is szeretne kutyát , de mivel nekem kéne reggel levinnem. Ami a jelenlegi hajnal 4 es kelésemet korábra hozná. Szóval ez most nem.

Labenido Sweet Lo · http://dasha.blog.hu/ 2017.02.28. 15:36:03

Köszönjük! Minden szavával egyetértek! Végre kezdik az emberek felismerni, hogy a kutya nem játékszer!

para_noir 2017.02.28. 15:36:05

Hát nagy ötlet volt "legyenvalakimellettem" szobakutyának vizslát szerválni :)))) Majd meglátod :) Én most költözöm kertesházba, elgondolkodtunk a kutyán, de visszatart a teliszart kert, úgyhogy egyelőre max macska lesz, de lehet, hogy marad egyedül a görögteknős. (Off: miért van előmoderációs kommentelés? Megöli a társalgást, ha meg valaki otromba, akkor utólag is lehet moderálni. Ez így szembeköpi a blog műfaját :)

Alick 2017.02.28. 15:36:06

Háziállat bevállalása - ha nem vidéki ridegen tartott állatról van szó - pariban van a gyerekvállalással.

Csilla Erdelyi 2017.02.28. 15:38:27

@Aranyi Gábor: Zseniális!! Nagyon köszönjük, jól szórakoztunk! Éljenek a vizsik!

Csilla Erdelyi 2017.02.28. 15:40:03

@Serivor: Persze, mi is lakásban tartjuk Inkább önironikus volt az a 4. pont... :)

Csilla Erdelyi 2017.02.28. 15:40:54

@para_noir: Intézkedem, köszi nagyon az észrevételt!